2017. február 20., hétfő

Elérkezett a világ vége

Amikor a világ vége eljövetelére gondoltam, sose fordult meg a fejemben, hogy a tanyát kell itt hagynom, amikor elérkezik a nap. Gyűjtöttem a fizikális kellékeket, mint egy kis hörcsög a télirevalót, hogy ha már nem tudok majd hozzájutni a dolgokhoz a boltban, akkor mindent elő tudjak állítani. Van tésztagép, szövőkeret, rokka, kártoló, köbméteres tartályok az esővíznek, szerszámok, évek alatt kialakított jó termőföld, meleg hajlék, gyümölcsfák, jószágállomány...
A nap elérkezett, és döbbenten szembesülök vele, hogy mindezt itt kell hagyjam és az, ami valóban hasznomra lesz, az pusztán a fejemben lévő tapasztalat, semmi több. Ha tudtam volna ezt, többet próbáltam volna, többet tapasztaltam volna ahelyett, hogy gyűjtögettem, de már késő. Egy hét múlva egyetlen picike utánfutónyi cuccal kell itt hagyjak mindent, hogy máshol új életet kezdhessünk.
Mi fér egy utánfutóba? Egy-két ágy, egy gáztűzhely, befőttek, némi füstölt húsáru, ruhák, edények, néhány könyv és máris lemondtam a mosógépről, hűtőszekrényről, fagyasztóról, babakocsiról, bútorokról, asztalokról, a gyerekek ágyairól, szerszámokról... minden másról. A gyerekeknél letisztult a dolog. Lego kell és semmi más. Na meg a könyvek, de az is csak limitálva lehet.
Nem szomorkodok, izgalmas ez az egész. Még mindig kapaszkodnék a mosógépbe. Hetek óta ezen dilemmázok. Mert az ember kimossa a maga ruháját, tán még az egyszem gyerekéjét is kézzel, de az ötszem gyerek plusz a kakis pelusok... Eh, nem gondolok többé erre. Kihívás.
Szokni kell mindent. A nincset is. De megszokható, úgy hiszem.

2017. január 22., vasárnap

Cinkék

Mindig akartunk egy csinos, faragott, egyedi madáretetőt. Ezért nem volt eddig. Az idén alább adtuk, drótháló összegöngyölve, benne szalonna és az felakasztva 6 helyen. Úgy tűnik, ez is hatásos, a cinkének nem kell a design.


Amúgy a többi madár is elégedett a menzával. Sajnos, nem vagyok egy nagy madárismerő, de többféle színes és nem színes madarat láttam szalonnát kerülgetve. Cinkéből megszámlálhatatlan van. Tudtátok, hogy a cinke - ha úgy van - a verebet is levadássza és megeszi? Az ismerősöm készített videot is róla, mert anélkül nem hittem volna el. Lehet benne valami, mert tavaly - mivel nem voltam itthon - nem etettük a madarakat, és irgalmatlanul sok verebünk volt. Az idén alig.
A veréb egyébként - azt mondják - az egyedüli madár, ami eszi a darazsat. Ebben is lehet valami, mert a nyáron nem volt olyan sok darázs, mint korábbi években.

2017. január 12., csütörtök

Még 78 nap itt

Olvasom én is az Anasztázia könyveket, de kételkedek Anasztázia létezésében. Végül rájöttem, hogy ha Anasztázia nem létezik, és mindez csak egy fikció, egy sima regény, ami valakinek a fejéből pattant ki, akkor is elgondolkodtató és tanulságos. Nem rosszabb, mint Orwell: 1984-e vagy Quinn: Izmaelje. Így hát olvasom:  "Beteg társadalomban csak beteg gyerekek nőhetnek fel."
A nyugati társadalom - ahová fejlődik - az az én belső értékrendemnek is beteg.
Az első gondolatunk - amikor kiderült, hogy megszoksz vagy megszöksz - az volt, hogy irány Hollandia. Munkalehetőség van, épp az ilyen  szakembereket keresik, mint a férjem. Már néztük is a lehetőségeket, elkezdtem hollandul tanulni. Ezért is hagytam abba a blogírást októberben.
Aztán mégse éreztük jól magunkat a döntéstől.Nyomasztott, hogy a fiaim nem a természetben nőnek fel, nyomasztott, hogy a férjemnek rabszolgaként kell majd keményen dolgoznia, már előre nyomasztott az egyedüllét, a magány, ami elképzelésem szerint a kulturális és nyelvi szakadék miatt még jelentősebb lenne, mint itt. Ott megint csak szétzilálták volna az egységérzésünket. Aki olvasta A család ereje című könyvet, az már nemigen tud elszakadni annak fő gondolatától, az már nem szívesen teszi ki gyermekét a kortársorientációnak. Jobb lenne nem tudni, amit tudok, akkor el  se kellene innen menni...
Frusztrációmban más megoldást próbáltam találni. Megvizsgáltam azt a lehetőséget, hogy maradjunk. Csakhogy akárhányszor ez komolyan megfordult a fejemben, mindannyiszor jött valami nem túl biztató levél valami hivatalos szervtől, vagy módosítottak egy törvényt, ami módosítás aprónak tűnik, nekünk mégis a világunkat töri szét. Már túl sok fronton éreztük veszélyben magunkat ahhoz, hogy a maradást komolyan fontolóra vegyük. Így kerülhettem szembe a legkézenfekvőbb megoldással, ami nemcsak a hivatalos ügyek terén kínál megnyugtató megoldást, hanem igazából az összes meglévő problémánkra gyógyír. Nem is értem, miért nem jutott eszünkbe korábban ERDÉLY. Erdély, ahol lehet szabadon tanulni, ahol szabadon lehet egészségügyi beavatkozást választani, ahol nincs védőnő, ahol nem ellenőrizgetnek folyton, nem kételkednek abban, hogy szereted a gyereked, és nem fenyegetnek azzal, hogy elveszik tőled. Ahol az emberek szegényebbek - így nem a külsőségekben nyilvánul meg az igényességük, ahol az emberek összetartanak, és nem utolsó sorban, ahol az embernek szerető rokonai vannak... Vissza a gyökerekhez... a férjem gyökereihez. Így a gyerekeim nevelésének utolsó darabja is a helyére kerül: a az egészséges szocializáció.  Március 31-én itt hagyjuk ezt a számunkra lángokban álló országot, és "hazatérünk". A férjem azt mondta, hogy ő ide többé vissza nem jön. Én ezt nem tudnám kijelenteni, mert nekem ez a hazám, de most itt engem tényleg nagyon megbántottak hazámfiai :(

2017. január 4., szerda

Már heten


Három lány után nem gondoltam, hogy lesz még fiam... pláne, hogy kettő is...
A második fiam  november elején édesapja kezébe érkezett. 4 kg-os, makkegészséges babaként látta meg a délutáni napsütést. Vele úgy érzem, kerek lett a család.

2016. október 5., szerda

Csupa szemétből színarany

Évek óta gyűjtögetem a gyertyacsonkokat a születésnapi tortákról, az adventi koszorúkról, na meg a lecsepegő viaszdarabokat innen onnan.




Ez is a "Majd egyszer..." kalapban volt.

Aztán egy szép kora őszi napon, amikor már a nappalok elég rövidek lettek ahhoz, hogy reggelente gyertyát gyújtsak, hát hiába kerestem a megfelelő darabot, nem találtam olyat, ami a célnak megfelelt volna. Már épp felírtam a bevásárló listámra a teamécsest, amikor eszembe jutott a PAKK. Mikor, ha nem most?

Olvasztás
Zsírkrétával színezve, illóolajjal szagosítva készen áll az öntésre


 Igen ám, de mi a nyavalyát használjak öntőformának??? A joghurtos pohár megolvad, a pálinkáspoharakért kikaptam volna a szilikon muffinformákat nem lyukasztottam volna ki... Tétován elbattyogtam a nyári konyhába, ahol a "majd jólesz még valamire" kincseimet tartom, és megpillantottam FlyLord műanyag hulladékait, amit valami 3D-s nyomtató véletlen melléktermékként gyártott, és én gondoltam, majd valamire csak jók lesznek ezek a tölcsérek (de igazából nem bíztam benne, csak hát olyan szép volt :D ) Amikor kigyulladt a lámpa a fejemben, gyorsan lecsippentettem mindnek az alját, hogy lyuk legyen és csészékbe raktam, hogy megálljanak, majd hurkapálca és horgolótű segítségével kanócokat (felvetőfonaldarab) fűztem beléjük. Azért, hogy ne folyjon ki alul, pöttyintettem egy kis viaszt, ami gyorsan megszilárdult az alján és amikor a többit ment rá, az már helyén maradt.



Az eredmény
 13 db különböző színű és méretű kúpos gyertya készült. És még mindig maradt viasz... És amire a legbüszkébb vagyok: csak és kizárólag HULLADÉKOT használtam :) :) :)

2016. szeptember 1., csütörtök

Gomba

Eddig maximálisan idegenkedtem a gombagyűjtéstől, mert biológia órán jól a fejünkbe verték, hogy "húha, az milyen veszélyes". Aztán volt egy ismerősünk, aki tanyára költözött, kicsit vállalkozó  szelleműbb volt, mint mi. Tőle hallottunk először a nagyváros piacán működő ingyenes gombabevizsgáló standról.
De ez nekem nem volt elég, hogy bele is kezdjek, mígnem a férjem kaszálgatás közben összegyűjtötte a fű közt lapuló gombákat, és nem volt rest be is vinni a bevizsgálóba. Kiderült, hogy mind ehető szegfűgomba. Isteni finom gombás rántotta készült belőle. Azóta már egy másik alkalommal is megejtette ezt, akkor másféle gombával, az is ehetőnek bizonyult.
Próbáljátok ki ti is! Egészen más íze van, mint a termesztettnek.

2016. július 11., hétfő

Esszük

Kerek cukkini, tök, petrezselyem, sárgarépa, pár szem paradicsom, zöldbab, cékla, retek ( találtam egész évben termeszthetőt! ), lila hagyma,vöröshagyma, sóska, mángold, bazsalikom, rozmaring, zsálya, őszibarack, nyári alma, fosóka szilva. Amit MÁR nem eszünk, mert elfogyott: málna, fekete ribizli, sárgabarack, meggy, cseresznye.

Bekukkinthattok a fedő alá is:




Babból már sikerült 13 üveggel befőzni is. A cékla - egy ilyen lábassal - kb. egy evés. Azt remélem, hogy ha beindul rendesen a paradicsom és a paprika szezon, akkor hagynak céklát befőzésre is. De most fedeztem fel, hogy most is lehet vetni, az őszre van kész, és akkor pont jó lesz télre elrakni. Én hülye, eddig mindig a tavaszit őrizgettem őszre , addigra meg megkeseredett. De az idén hedonisták vagyunk. Előbb eszünk, aztán a maradékot spájzoljuk.
A patkányinvázió megszüntetésének egyik üdvös velejárója, hogy végre megint van nyúlhús. Nagyon hiányzott már, mert ilyenkor nyáron az ember nem vág disznót, a csirkék még kicsik, a tyúkok tojnak rendesen, ezért sajnálnánk, így aztán az egyedüli húsforrásunk a nyúl. Most szerencsére újra van bőven. (Azért persze olykor még mindig pótolni kell bolti hússal a készletet, de közel sem olyan mértékben, mint mondjuk tavaly.)

Körömvirágkenőcs és szappan is készül az irgalmatlanul sok sziromból, amit folyamatosan takarítok be:


Szóval végre beindult az élet. Van mit enni, van mit csinálni, csak azok a fránya kézimunkák és varrományok ne lennének, amik folyton eltérítenek a helyes útról... :)