2017. december 20., szerda

Költözés

Mivel meguntam, hogy egyszerre három helyre írok blogot, meguntam, hogy mások reklámjai futnak az én nagybecsű írásaim között, megszületett a döntés: saját oldalt hozok létre, ahol az általam tapasztalt dolgokról informálódhatnak. Nem akarok ezzel pénzt keresni, nem akarok coach lenni és nem reklámozok semmi financiálisat. Azért nem, mert a szememben a hitelességét veszti, aki eladja az információt. Én segíteni szeretnék a hasonló cipőben járóknak. Ha a mai világban lehet egyáltalán önzetlenségről beszélni...
Az oldalamra - ahogy időm engedi - szépen át fog kerülni ez a blog is és a másik két blogom is (családról és a filozofálgatásaimról).
Az oldalt az onfenntartas.hu címen érhetitek el. Ezután friss posztokat csak ott olvashattok.
Szép napot!

2017. október 28., szombat

Filmecske rólunk

Az Anasztázia könyvek népszerűsítője,  Emberiség.hu frontembere - ha nevezhetem így Both Gábort - készített rólunk egy filmet. Fogadjátok szeretettel


2017. október 27., péntek

Kézműves termékek

Igyekszünk távolodni a fogyasztói szokásoktól, de sajnos se időnk, se tehetségünk, hogy mindent-mindent magunk készítsünk. Remek lehetőség, ha már úgyis venni kell valamit - ajándékot, csecsebecsét, valami szépséget, ami a részletekben rejlik, hogy ezzel támogassuk az olyan kézműveseket, akik szívvel-lélekkel, szeretettel készítik a termékeiket, minőségi alapanyagokból. A személyes kapcsolaton alapuló vásárlásban jobban hiszek, mint a gyári garanciában, úgyhogy bátran ajánlom nektek is a
-t, ahol húsz magyar kézműves összeállt, hogy kéz a kézben egymást támogatva sikerüljön megtalálni a portékáik új tulajdonosait.

Aki nem hezitál, őszi akció keretében kuponokkal könnyíthet az anyagi terheken:


Itt van egy link, hogy tájékozódjatok a részletekről:
www.kezmuveskupon.hu

2017. október 10., kedd

Készülünk a télre

Amikor elindultunk otthonról nemigen sejtettük, mi vár ránk, és nem tudtuk azt sem, mit hoz a távolabbi jövő. Szerettünk volna saját házat venni - legyen bár egy felújításra váró romhalmaz - de úgy tűnik, a lehetőségeink ehhez nem adottak. Az ingatlanárak MAGASABBAK!!!, mint Magyarországon, jó házat pedig egyáltalán nem is árulnak. Döntöttünk. Építeni szeretnénk. Elkezdjük a nulláról. Úgyis zavart, hogy egy csomó dolog már adott volt és nem mi alakíthattuk ki a saját szánk íze szerint.
Telket keresünk, és mostani álláspont szerint vályogházat szeretnénk, mert azzal maximálisan elégedettek voltunk.
De ez sem az idei év projektje lesz, ugyanis - ha már így alakult - téliesítenünk kell a jelenlegi lakóhelyünket, amelyben baráti szívességből kaptunk szállást. Ajtót kell cserélnünk, mert kilátunk a réseken, ablakot kell szigetelnünk, mert a nyáron még a darazsak is bejutottak a csukott ablakon keresztül, meleg ruhákat kell készítsek, mert nem tudjuk rendesen kifűteni a házat és a téli tüzelésre alkalmas kályhát kell építeni, ha éjjelente nem akarunk megfagyni. Na és persze fát kell gyűjteni...
Ha azt mondom, hogy kislány koromban pont erről álmodoztam, nem hinne nekem senki. Pedig így volt. Szeretek spórolni. Most egy ház árát fogjuk kispórolni önfenntartóként. Tudom, hogy sikerül!

Zoknik a családnak maradék fonalakból

Készül a hordozható cserépkályha

Handmade sajt - mert azért enni is kell...

2017. október 5., csütörtök

Hogyan vennék házat vidéken?

Én magam kertvárosban nőttem fel, de laktam panelben, és Szeged belvárosi polgári lakásban is mire eljutottunk végre oda, hogy megvesszük az első tanyánkat.  Kicsit meredek volt. Országszerte megnéztünk szerintem 50-nél kicsit több ingatlant mire kikötöttünk a bordányi tanyánál. Ma már -10 év tanyasi élet után -  kicsit változtak a szempontjaim a helykeresésnél. Újra aktuális, hisz újra otthont keresünk. Gondoltam megosztom Veletek is a szempontjaimat és az ügymenetet.
Az egyik alap, hogy hitel kizárt. Szerencsére ezt már akkor is így gondoltuk. Inkább legyen rozzantabb, minthogy többszörösét fizessem ki az évek során. Nálunk önellátásra törekvőknél a pénz az, amivel csínyján kell bánni, a munkát nem sajnálom ☺
Amikor körvonalazódik, milyen összeg áll rendelkezésre, akkor indul a hirdetésböngészés. Nem szabad felülni még az interneten található fényképes hirdetéseknek sem, mert jártam már úgy, hogy kb. 10 évvel azelőtti állapotokat mutatott a fotó. Itt nincs bizalom, minden vagyonod a tét. Egy másik posztban leírom, hogyan védem ki a sumákolók által okozott plusz köröket.
Döntsd el, mit szeretnél! Ha munka mellett csak egy veteményesre futja és néha kiülni szeretnél a tornácra, akkor a belterület a te helyed, vagy egy zártkerti ingatlan. VIszont ha az önellátás felé törekszel, akkor tanyára van szükséged. A faluban nem biztos, hogy elnézik a kecskéd térnyerését vagy a disznód smukkját és terület sincs elég az álmaid megvalósítására. Ezek után a szempontok:
• Tájékozódj a településről, amelyhez tartozik az ingatlan! A gazdag, puccos, jól menő, városhoz közeli falvakban nem fogják jó szemmel nézni a törekvéseidet! Viszont a kis zsákfalvakban, ahol szegényebb színvonalon élnek, hálásan fogadják az új betelepülőket és sokkal nyitottabban álnak hozzájuk.
• Fontos a szomszédság!!! Mi ezzel nagyon megszívtuk. Szinte csak albérlők laktak a környéken, akik jöttek-mentek, nem számított nekik semmi maradandó és a céljaik között sem szerepelt semmi, ami tanyához köthető. Azért voltak ott, mert olcsó volt. Ha én még egyszer tanyát veszek, az elsők között látogatom végig a szomszédokat. Egy tanyán a szomszéd a minden. ( A faluban is fontos! )
• Fontos a tömegközlekedés elérhetősége. Bordányba  600 méterre volt a buszmegálló, itt viszont még tömegközlekedés sincs. Egy falu, ahonnan 6 km-re van a legközelebbi kövesút, egy méregdrága boltja van és nincs mivel bemenj a városba, ha lerobban az autód vagy a férjed elviszi, vagy csak úgy... ( és egy nő 6 milláért akar itt adni egy üres telket 😨 )
• Ezután jön a ház. Az én szempontjaim:
1. Vályog legyen ( vagy gerenda)
2. Statikailag ne legyen hibája, pl. ne süllyedjen.
3. Tetőszerkezet állapota jó legyen ( a tetőfelújítás a legdrágább mulatság, amit ráadásul egyben kell kifizetni.
4. Ne vizesedjen, ne legyenek salétromos foltok a falon. ( nálunk egy helyen volt egy kádázás eredményeképp ilyen folt, bármit csináltunk utána, az levetette magáról a meszet, pedig plusz sarat is ráhúztunk).
5. Nekem szempont, hogy ne legyen betonozva.
6. Ne legyen felújítva. Ez fontos! A felújításnál általában valamit nagyon el akarnak sumákolni, ráadásul mivel valószínűleg nem maguk számára újították fel, nem is minőségi.
7. Fontos, hogy meglásd benne a készet, ami minden igényedet kielégíti. Ne alkudj meg! Nálunk ilyen volt a belmagasság. Alacsony plafont nem tudtam volna hosszútávon elviselni. Ma már fontos az is, hogy kialakítható legyen egy közösségi tér a konyha-ebédlő vonalon. Akkor, két pici gyerekkel, ez még nem jutott eszembe.
8. És akkor itt jönnek a csip-csup dolgok. Higyjétek el, jó az, ha nincs még kialakítva fürdő. Na nem nomád életre bíztatok senkit, hanem azok a megoldások amik szóba jöhettek egy előző lakónál, nem biztos, hogy nálad is beleférnek ( pl. Ház elé beásott vaskályha mint konyhai szennyvíztároló )
9. Jó ha van ól. Az első pár évben úgyis a ház igényre szabásával  meg a kert betörésével leszel el, de azért jól jön már akkor is a házi tyúktojás. ☺


2017. szeptember 26., kedd

Alombudi

Korábban már írtam az alomszékes próbálkozásunkról. Akkor bent a fürdőben egy rögtönzötten kivágott ülőkéjű székből oldottuk meg kísérleti jelleggel. Szagártalom tényleg nem volt, azonban millió szézszórt gyermekem nem tudta megfelelően kezelni a faforgácsot, és egy idő után már a lakás minden pontján megtalálható volt. Fél év után ebből lett elegem és kitetettem az alomszéket.
Azóta a láttam több ötletes megoldást az adagolós forgácstartóra. Még keresem az igazit, most ez az, amit el tudnék képzelni (kép a Pinterestről).


Ennél nem olyan nagy az esély a forgács szóródására, ha felnyitja az ember. Bár tudom, tudom, a gyereknél semmi se biztos.
Jelenleg fürdő hiányában egy rozzant budink van. Amolyan alombudi. Nincsen mélyre ásott raktere, csak épp a földszinten landol a cucc. Oldalt takarítónyílása van. 

Ezt próbáljuk alomszékként használni. Büdi ellen fűrészport dobunk, és virágpermetezővel spricceljük a szagok ellen. Egész jó, bár a vödrös dolog szerintem jobban működik, mert itt, ha már nagy a kupac, akkor legurul a szikárabb termék, akkor meg már bottal üthetem a nyomát a fűrészporommal 😆
De az anyag - mármint a végtermék - elsőosztályú. A tavaszi komposzt már nagyjából beért, most ősszel azt fogjuk beleforgatni a masszív agyagos kertünkbe.  Kíváncsi leszek a hatásra.

Városi popsink nem tudom, hogyan abszolválja majd a -20 fokot, ettől egy kicsit  baromira félek. Ilyenkor emlékeztetem magam az omjakoni bácsikára, aki -40-50 fokban, nagykabátba felöltözve megy ki a kert végi budijába... ebben a videoban:





2017. szeptember 20., szerda

Elvesztem, igen

Felépíteni egy új életet nem könnyű. Még a napi rutin kialakulásának is kellett egy pár hónap, nemhogy annak, hogy elkezdjük építeni a jövőt. De most már itt vagyok és beszámolok arról a kevéskéről, amire haladtunk.
Júniusra stabilizálódtak úgy a viszonyok, hogy tudtam keltetni. A tyúkjainkat április végén átcsempésztük a határon, így a gondosan kinevelt mag nem veszett el.


Csibécskéink már ekkorák.

Itt készül a tyúkudvar, az ólon egy bivaly koponyája látható.
Csibéink 67-en keltek ki a 85-ből, ennyire jó még sose  volt az arány. Egyet vesztettünk az elején köldökgyulladás miatt, de ebből is tanultam: kelés idején folyamatosan fertőtleníteni kell a keltetőt. Korábban is volt ebből gond a kései keléseknél, de mostanra jöttem rá az összefüggésre.
Aztán nem régen jött a róka és leharapta háromnak a fejét... közvetlen a ház előtt... kidugták a dróthálón... Nem kellett három nap, és a ravaszdi megjárta:


Csináltunk veteményt is. Hármat. A krumplit a falu egyik végében a mezőn, a télire való répát, hagymát a másik végében, és volt egy instant vetemény a ház fölött.  Megmutatta családunk apraja és nagyja, hogy tudunk mi EGYÜTT dolgozni, ha kell. Szedtük a krumplibogarat, kapáltunk és imádkoztunk az esőért. Ez utóbbi nem jött be annyira, de azért nem halunk éhen. Az Alföldön hagymát még sose sikerült annyit termeszteni, hogy elég legyen... még öntözéssel se. Itt öntözés nélkül kihúzzuk vele a telet. Krumpliból a disznóknak is jut, kukoricával nem érdemes kísérletezni, mert azt leeszi a medve.
Aminek viszont itt előnyösek a viszonyok, az a káposzta.


A cékla leveleit a mezőn a vadnyúl, a kertben pedig a kiszökdöső házi nyulaink ették le. Épp csak annyi nőtt meg, hogy a 10 hónapos kis haspókomnak legyen mit enni.


A fekete retek és a tarlórépa hasonló sorsra jutott: földibolhák cincálták meg... pedig már a végén egérragacsos kartonokat pakoltunk köré. Hiába. A káposzta viszont érdekes módon csak a legelején volt fertőzött, később onnan eltűnt. Lehet, hogy jobban szeretik a retket és az elcsalogatta őket a káposztáról? Érdemes megjegyezni ezt a feltételezést.

A tökféléknek, babféléknek itt is jó, más tapasztalatom most nem jut eszembe...

Végül pedig pár szót arról, hogyan is állunk. Jelenleg a falu papjának vendégszeretetét élvezzük. Sok projektünk közös volt az előbb felsoroltakból. A veteményeseket együtt műveltük. A tanulságokat leszűrtük és a jövő szezont még biztosan itt tervezzük tölteni. Remélem - apró fiam két lábra állásával - jelentősen növelni tudom a részvételemet. Itt a blogon is igyekszem most már rendszeresen hírt adni magunkról, mert jócskán elindítottuk új világunk felépítését. Erről szeretnék írni a továbbiakban.