2012. december 24., hétfő

SK karácsony

Diós birsalmasajt kockák ...

 csokimázzal...


 csomagolásban...


avagy zselés szaloncukor.

 
 És egy kis házi tojáslikőr a nagyoknak.

Boldog, szemlélődős karácsonyt kívánok mindenkinek!



2012. november 28., szerda

A szükség nagy úr, de segít is


 Mi is itt a látnivaló? Hát minden. Nagy szükségem van a szimpla karton doboznál kicsit dekoratívabb tároló edényekre. Irtó jól néz ki a fonott cucc!!! És milyen drága a fűzvessző!!! El se hiszem, milyen nagyszerű ötletet kaptam, hogy szinte ingyen hogyan gyárthatok saját fonott edényeket, vagy akár bútorokat. Ezek a kosárkák ugyanis nem egészen egy darab Déli Apróból készültek. A Délmagyar' (napilap)  még jobb, mert hosszabb "vesszőket" tudok belőle sodorni. Igen, ez újságpapírból készült. Ami pénzbe került rajta az a vizes alapú dió-lazúr.  Meghökkentően stabil és strapabíró. Ráadásul gyerekekkel együtt lehet csinálni, ami külön öröm volt a háznál :)
Ami benne van, az pedig a férjem által májusban lenyírt birkák gyapja... vagyis annak egy része. Próbálkozok. Bal oldalt csak mosva, jobb oldalon már kártolva. El lehet majd szöszölni vele télen. Ha másra nem, nemezelésre kiváló lesz...  én még tovább szeretnék majd menni, de ez még a jövő titka.




2012. november 3., szombat

Minden viszonylagos

Olvasgatok folyamatosan ilyen-olyan kertészeti portálokat, hogy még az ősszel tudjak ültetni olyan cserjéket, fákat, amik pont erre a klímára és talajra valók. Nos, mennél többet olvasok, annál inkább látom, hogy csak és kizárólag a tapasztalat fog segíteni. Többször találkoztam már olyan ajánlásokkal, amiknek homlokegyenest ellentétes példáját láttam a saját kertemben. Itt van például a boglárkacserje, amire több szakportál is azt írta, hogy szárazságtűrő. Lehet, hogy náluk az. Nálam a 4-ből 2 kimúlt, kettő pedig épphogy életben maradt némi öntözés mellett. Nem csak erről a nyárról beszélek (mert ez extrém volt), hanem korábban is ez volt a jellemző. Aztán a kedvencem a mulcsozás témaköre. Biztosan pazar jó lehet, be is dőltem neki egy ideig, mígnem rájöttem, hogy igaz, az egynyári gaz visszaszorul, de a nálunk masszív ellenfél a tarack, az így is kijön, és amikor meg akarnám kapálni (mert kihúzkodni kézgyilkosság), akkor szembetalálkozok saját hülyeséggemmel, a mulccsal. Próbált már valaki fűkaszálékos területet kapálni??? Nos, egy időre felhagyok a mulcsozással a feltöretlen területeken.
Ami bevált a porzó száraz homokon is: tűztövis és csipkebokor... ezek idén is mindenféle öntözés nélkül BŐSÉGES termést is hoztak. Talány számomra, hogy honnan vették a vizet hozzá. A homoktövis is vidáman él, szinte azt mondhatnám, hogy utálja is az öntözést, de még fiatalok ahhoz, hogy a termésről információt adjak. Bodza és mogyoró is van, de augusztus közepe-vége tájékán kénytelen voltam egy nagyobb adag vízzel kedveskedni nekik, hogy ne korhadjanak el jövő tavaszra. A körte az totál kiborult a szárazságtól. Amikor már csak két levele volt, kénytelen voltam hosszabbítót venni a slaghoz, hogy kapjon ő is vizet. Két héttel később SZEPTEMBER elején ez a látvány fogadott:
Kihajtottak a levelek és virágba borult a fa. Szóval a körte (ugyanígy az alma) rettentő vízigényes, anélkül kár belevágni.
A cseresznyénk jól fejlődött aztán amikor kornyadozni kezdett, azt is elkezdtem öntözni. Annak hiába volt minden... valami szú költözött a törzsébe és az nyírta ki. (Tudni kell, hogy a növényvédelemmel eddig semmilyen szinten nem foglalkoztam.)
A szilva vidáman áll szárazságban és esőben is, de nem terem. Lehet, a vízhiány miatt. Jövőre igyekszem majd öntözni. Az őszibarack kevésbé bírta a szárazságot, mint a kajszi... ezt furcsállom, mert errefelé mindenkinek őszibarack ültetvénye van. Lehet, csak divatból.
Ami még átütő tapasztalatom az az árnyék szerepe. Biztosan mindenhol másképp van, de itt talán a homok izzasztó forrósága miatt az akár részlegesen is árnyékban lévő növények sokkal egészségesebbek és életvidámabbak. Van olyan fenyőm, ami főlé az idén egy akác nőtt. Ezt a fenyőt nem öntöztem egyáltalán, míg a másik hármat NAPONTA. Döbbenetes következtetést vontam le: a SOHA nem öntözött fenyő volt a legdúsabb, legzöldebb... az árnyékban. A többi egész nap a tűző napon volt. Ugyanígy megfigyeltem a szomszéd barackosának is azok a fái nem hullajtottak levelet a nyár folyamán, amiket a mi akácfáink részlegesen árnyékoltak. A cseresznyefám is ezért bírta eddig. A diófából is az a legnagyobb nálunk, amit csak reggel ér a nap... és még sorolhatnám. Ezt akár tényként is felfoghatom ezután, nincs kételyem, hogy ITT ez így van. Tehát egy olyan egységet kell itt megteremtsek, ahol az erős védi a gyengét, és minden növény ott segít a másiknak, ahol lehet.
Célom az erdőkert. Baji Béla után szabadon. Azért szabadon, mert nyilván az Öreg is a saját területéhez, a saját igényeihez alakította a kertjét. Én például "gyenge" nő lévén nem tudnék annyi földet ide-oda hurcibálni, mint ő. De nagyon sokat okultam a könyvéből, mindenkinek szeretettel ajánlom, mert nagyon hasznos, és minden sorából érződik a TAPASZTALAT.


Végül pedig álljon itt egy kis reprezentáció abból, hogy még mindig van mit szüretelni... fagycsípte csipkebogyó... a téli teának.





2012. október 26., péntek

Őszi vetés


Tehermentesíteni szeretném magam a tavaszi kerti munkák alól, mert nehéz félévem lesz. Ez az egyik oka a lelkes hagymaduggatásnak. A másik meg, hogy tavaszodván, amikor már elegem van a zsírból és a kifogyott kamrából, akkor az első kertben szedhető zöldség a zöldhagyma (amit akkor a boltban még brutál áron kínálnak)
Az idén tudatosan trágyázok. Korábbi években kitapasztaltam, hogy nemcsak a tápanyagellátása jobb a földnek, hanem minimális trágyázással már a vízellátása is összehasonlíthatatlanul javul. Én most komposzt jellegű kecskealmot használok, ami már megérett vagy egy éve a kihordásra. Se bűze, se bogyója. Teljesen komposztnak tűnik. Ebből ezúttal kicsit bővebben szórok, mint a tavalyi friss nyúltrágyából. Meglátjuk, mi lesz.
Közben egyéb őszre korlátozódó aktivitásom is van/lesz. Újabb adag gyümölcsfát telepítek, ezúttal nagyobb figyelmet fordítva a rezisztenciának, a tájfajtáknak. Nyári fontos - az alma, amiből a régiek állítólag inkább savanyúságot készítettek, a Kiffer körte, ami a homok hátán egyedül is megél (Kiskunhalason kiszedették a közterületekről, mert nem tartották nemes fajtának, a város valamelyik elöljárója pedig szépen hazavitte őket a saját kertjébe - innen terjedt el ) Ma a Kiskunsági Nemzeti Park területén is éldegélnek vidáman ilyen fák. Homoktövisből is most már van annyi, hogy esély van pár év múlva a termésre fordulásra. És vettem alföldi (homokra való) málnatöveket is. Rájöttem, ha olyan fajtákat akarok, ami itt szeretni fogja, akkor nem a kertészeti webáruházakból kell rendelnem, hanem kimenni a helyi vásárba. Sok amatőr kertész foglalkozik minőségi szintű facsemete szaporítással, és mind a helyi viszonyokra adaptálódott fajtákkal bíbelődnek.

2012. október 11., csütörtök

Tea

Télen nagyon sok teát iszunk, mert egyikünk sem bírja a hideg vizet. (Hideg alatt értendő a szobahőmérsékletű is.) Nyáron nem lényeg, de ilyenkor, amikor már felhúzom a lábam a székre gépelés közben, ilyenkor bizony nem csúszik a víz csak úgy. Beindul a tea-nagyüzem. Nincs kényelmesebb, praktikusabb és DRÁGÁBB megoldás a "finom" filteres teánál, amiben a színezékeken és a mesterséges aromákon túl talán jut egy késhegynyi a névadó anyagból is. Tavaly váltottuk ki ezt a megoldást először. A tavasszal leszedett bodzavirágokat nem volt időm bodzaszörppé alakítani, így azok szárazon bekerültek egy vászonzsákba. De milyen öröm volt télen elővenni!!! Rövid átmeneti időszak után kitapasztaltam a trükkös fogásokat, amivel gyorsan és hatékonyan küszöböltem ki a filtert. A lényeg az volt, hogy fémmel ne érintkezzen a tea, mert az okosok azt mondják, hogy elrontja a hatóanyagát a teának. Ha már gyógynövényteát iszunk, akkor legyen teljes a luxus...
 Idén kicsit tudatosabban készültem a téli teadélutánokra. Részben azért mert irgalmatlan mennyiségű menta nőtt tavasszal, másrészt pedig kicsit unalmasnak tartottam 2 hónap után is a bodzateát. Így hát:



A tavaszi vizsgaidőszakban volt is időm kigazdálkodtam egy kis időt, hogy molino zsákocskákra kihímezgessem a feliratokat. Ezeken kívül kakukkfüvet, zsályát, útifüvet, kamillát, cickafarkot, hagymahéjat tettem még el, de azokat nem zsáknyi mennyiségben. Kiderül, mire lesz elég...

Kezdetek

Már lassan 5 éve, hogy itt lakunk. A gyerekek kora miatt csak bele-bele nyúltam ebbe-abba, de nem tudtam rendesen csinálni. De most "nagyok" lettek, és én látom azt, hogy munkahelyet nem akarok... egyelőre. Azt is látom nap mint nap, hogy a silányabbnál silányabb termékeket kell megvegyem a boltban horror áron. Akkor már miért ne állítanám elő én, ha én is tudom? Miért ne javítanám meg, ami elromlott, vagy csak leamortizálódott? Miért ne azokat az alapanyagokat használjam, ami rendelkezésre áll ahelyett, ami trendi?