2012. október 26., péntek

Őszi vetés


Tehermentesíteni szeretném magam a tavaszi kerti munkák alól, mert nehéz félévem lesz. Ez az egyik oka a lelkes hagymaduggatásnak. A másik meg, hogy tavaszodván, amikor már elegem van a zsírból és a kifogyott kamrából, akkor az első kertben szedhető zöldség a zöldhagyma (amit akkor a boltban még brutál áron kínálnak)
Az idén tudatosan trágyázok. Korábbi években kitapasztaltam, hogy nemcsak a tápanyagellátása jobb a földnek, hanem minimális trágyázással már a vízellátása is összehasonlíthatatlanul javul. Én most komposzt jellegű kecskealmot használok, ami már megérett vagy egy éve a kihordásra. Se bűze, se bogyója. Teljesen komposztnak tűnik. Ebből ezúttal kicsit bővebben szórok, mint a tavalyi friss nyúltrágyából. Meglátjuk, mi lesz.
Közben egyéb őszre korlátozódó aktivitásom is van/lesz. Újabb adag gyümölcsfát telepítek, ezúttal nagyobb figyelmet fordítva a rezisztenciának, a tájfajtáknak. Nyári fontos - az alma, amiből a régiek állítólag inkább savanyúságot készítettek, a Kiffer körte, ami a homok hátán egyedül is megél (Kiskunhalason kiszedették a közterületekről, mert nem tartották nemes fajtának, a város valamelyik elöljárója pedig szépen hazavitte őket a saját kertjébe - innen terjedt el ) Ma a Kiskunsági Nemzeti Park területén is éldegélnek vidáman ilyen fák. Homoktövisből is most már van annyi, hogy esély van pár év múlva a termésre fordulásra. És vettem alföldi (homokra való) málnatöveket is. Rájöttem, ha olyan fajtákat akarok, ami itt szeretni fogja, akkor nem a kertészeti webáruházakból kell rendelnem, hanem kimenni a helyi vásárba. Sok amatőr kertész foglalkozik minőségi szintű facsemete szaporítással, és mind a helyi viszonyokra adaptálódott fajtákkal bíbelődnek.

2012. október 11., csütörtök

Tea

Télen nagyon sok teát iszunk, mert egyikünk sem bírja a hideg vizet. (Hideg alatt értendő a szobahőmérsékletű is.) Nyáron nem lényeg, de ilyenkor, amikor már felhúzom a lábam a székre gépelés közben, ilyenkor bizony nem csúszik a víz csak úgy. Beindul a tea-nagyüzem. Nincs kényelmesebb, praktikusabb és DRÁGÁBB megoldás a "finom" filteres teánál, amiben a színezékeken és a mesterséges aromákon túl talán jut egy késhegynyi a névadó anyagból is. Tavaly váltottuk ki ezt a megoldást először. A tavasszal leszedett bodzavirágokat nem volt időm bodzaszörppé alakítani, így azok szárazon bekerültek egy vászonzsákba. De milyen öröm volt télen elővenni!!! Rövid átmeneti időszak után kitapasztaltam a trükkös fogásokat, amivel gyorsan és hatékonyan küszöböltem ki a filtert. A lényeg az volt, hogy fémmel ne érintkezzen a tea, mert az okosok azt mondják, hogy elrontja a hatóanyagát a teának. Ha már gyógynövényteát iszunk, akkor legyen teljes a luxus...
 Idén kicsit tudatosabban készültem a téli teadélutánokra. Részben azért mert irgalmatlan mennyiségű menta nőtt tavasszal, másrészt pedig kicsit unalmasnak tartottam 2 hónap után is a bodzateát. Így hát:



A tavaszi vizsgaidőszakban volt is időm kigazdálkodtam egy kis időt, hogy molino zsákocskákra kihímezgessem a feliratokat. Ezeken kívül kakukkfüvet, zsályát, útifüvet, kamillát, cickafarkot, hagymahéjat tettem még el, de azokat nem zsáknyi mennyiségben. Kiderül, mire lesz elég...

Kezdetek

Már lassan 5 éve, hogy itt lakunk. A gyerekek kora miatt csak bele-bele nyúltam ebbe-abba, de nem tudtam rendesen csinálni. De most "nagyok" lettek, és én látom azt, hogy munkahelyet nem akarok... egyelőre. Azt is látom nap mint nap, hogy a silányabbnál silányabb termékeket kell megvegyem a boltban horror áron. Akkor már miért ne állítanám elő én, ha én is tudom? Miért ne javítanám meg, ami elromlott, vagy csak leamortizálódott? Miért ne azokat az alapanyagokat használjam, ami rendelkezésre áll ahelyett, ami trendi?