2012. november 28., szerda

A szükség nagy úr, de segít is


 Mi is itt a látnivaló? Hát minden. Nagy szükségem van a szimpla karton doboznál kicsit dekoratívabb tároló edényekre. Irtó jól néz ki a fonott cucc!!! És milyen drága a fűzvessző!!! El se hiszem, milyen nagyszerű ötletet kaptam, hogy szinte ingyen hogyan gyárthatok saját fonott edényeket, vagy akár bútorokat. Ezek a kosárkák ugyanis nem egészen egy darab Déli Apróból készültek. A Délmagyar' (napilap)  még jobb, mert hosszabb "vesszőket" tudok belőle sodorni. Igen, ez újságpapírból készült. Ami pénzbe került rajta az a vizes alapú dió-lazúr.  Meghökkentően stabil és strapabíró. Ráadásul gyerekekkel együtt lehet csinálni, ami külön öröm volt a háznál :)
Ami benne van, az pedig a férjem által májusban lenyírt birkák gyapja... vagyis annak egy része. Próbálkozok. Bal oldalt csak mosva, jobb oldalon már kártolva. El lehet majd szöszölni vele télen. Ha másra nem, nemezelésre kiváló lesz...  én még tovább szeretnék majd menni, de ez még a jövő titka.




2012. november 3., szombat

Minden viszonylagos

Olvasgatok folyamatosan ilyen-olyan kertészeti portálokat, hogy még az ősszel tudjak ültetni olyan cserjéket, fákat, amik pont erre a klímára és talajra valók. Nos, mennél többet olvasok, annál inkább látom, hogy csak és kizárólag a tapasztalat fog segíteni. Többször találkoztam már olyan ajánlásokkal, amiknek homlokegyenest ellentétes példáját láttam a saját kertemben. Itt van például a boglárkacserje, amire több szakportál is azt írta, hogy szárazságtűrő. Lehet, hogy náluk az. Nálam a 4-ből 2 kimúlt, kettő pedig épphogy életben maradt némi öntözés mellett. Nem csak erről a nyárról beszélek (mert ez extrém volt), hanem korábban is ez volt a jellemző. Aztán a kedvencem a mulcsozás témaköre. Biztosan pazar jó lehet, be is dőltem neki egy ideig, mígnem rájöttem, hogy igaz, az egynyári gaz visszaszorul, de a nálunk masszív ellenfél a tarack, az így is kijön, és amikor meg akarnám kapálni (mert kihúzkodni kézgyilkosság), akkor szembetalálkozok saját hülyeséggemmel, a mulccsal. Próbált már valaki fűkaszálékos területet kapálni??? Nos, egy időre felhagyok a mulcsozással a feltöretlen területeken.
Ami bevált a porzó száraz homokon is: tűztövis és csipkebokor... ezek idén is mindenféle öntözés nélkül BŐSÉGES termést is hoztak. Talány számomra, hogy honnan vették a vizet hozzá. A homoktövis is vidáman él, szinte azt mondhatnám, hogy utálja is az öntözést, de még fiatalok ahhoz, hogy a termésről információt adjak. Bodza és mogyoró is van, de augusztus közepe-vége tájékán kénytelen voltam egy nagyobb adag vízzel kedveskedni nekik, hogy ne korhadjanak el jövő tavaszra. A körte az totál kiborult a szárazságtól. Amikor már csak két levele volt, kénytelen voltam hosszabbítót venni a slaghoz, hogy kapjon ő is vizet. Két héttel később SZEPTEMBER elején ez a látvány fogadott:
Kihajtottak a levelek és virágba borult a fa. Szóval a körte (ugyanígy az alma) rettentő vízigényes, anélkül kár belevágni.
A cseresznyénk jól fejlődött aztán amikor kornyadozni kezdett, azt is elkezdtem öntözni. Annak hiába volt minden... valami szú költözött a törzsébe és az nyírta ki. (Tudni kell, hogy a növényvédelemmel eddig semmilyen szinten nem foglalkoztam.)
A szilva vidáman áll szárazságban és esőben is, de nem terem. Lehet, a vízhiány miatt. Jövőre igyekszem majd öntözni. Az őszibarack kevésbé bírta a szárazságot, mint a kajszi... ezt furcsállom, mert errefelé mindenkinek őszibarack ültetvénye van. Lehet, csak divatból.
Ami még átütő tapasztalatom az az árnyék szerepe. Biztosan mindenhol másképp van, de itt talán a homok izzasztó forrósága miatt az akár részlegesen is árnyékban lévő növények sokkal egészségesebbek és életvidámabbak. Van olyan fenyőm, ami főlé az idén egy akác nőtt. Ezt a fenyőt nem öntöztem egyáltalán, míg a másik hármat NAPONTA. Döbbenetes következtetést vontam le: a SOHA nem öntözött fenyő volt a legdúsabb, legzöldebb... az árnyékban. A többi egész nap a tűző napon volt. Ugyanígy megfigyeltem a szomszéd barackosának is azok a fái nem hullajtottak levelet a nyár folyamán, amiket a mi akácfáink részlegesen árnyékoltak. A cseresznyefám is ezért bírta eddig. A diófából is az a legnagyobb nálunk, amit csak reggel ér a nap... és még sorolhatnám. Ezt akár tényként is felfoghatom ezután, nincs kételyem, hogy ITT ez így van. Tehát egy olyan egységet kell itt megteremtsek, ahol az erős védi a gyengét, és minden növény ott segít a másiknak, ahol lehet.
Célom az erdőkert. Baji Béla után szabadon. Azért szabadon, mert nyilván az Öreg is a saját területéhez, a saját igényeihez alakította a kertjét. Én például "gyenge" nő lévén nem tudnék annyi földet ide-oda hurcibálni, mint ő. De nagyon sokat okultam a könyvéből, mindenkinek szeretettel ajánlom, mert nagyon hasznos, és minden sorából érződik a TAPASZTALAT.


Végül pedig álljon itt egy kis reprezentáció abból, hogy még mindig van mit szüretelni... fagycsípte csipkebogyó... a téli teának.