2012. november 3., szombat

Minden viszonylagos

Olvasgatok folyamatosan ilyen-olyan kertészeti portálokat, hogy még az ősszel tudjak ültetni olyan cserjéket, fákat, amik pont erre a klímára és talajra valók. Nos, mennél többet olvasok, annál inkább látom, hogy csak és kizárólag a tapasztalat fog segíteni. Többször találkoztam már olyan ajánlásokkal, amiknek homlokegyenest ellentétes példáját láttam a saját kertemben. Itt van például a boglárkacserje, amire több szakportál is azt írta, hogy szárazságtűrő. Lehet, hogy náluk az. Nálam a 4-ből 2 kimúlt, kettő pedig épphogy életben maradt némi öntözés mellett. Nem csak erről a nyárról beszélek (mert ez extrém volt), hanem korábban is ez volt a jellemző. Aztán a kedvencem a mulcsozás témaköre. Biztosan pazar jó lehet, be is dőltem neki egy ideig, mígnem rájöttem, hogy igaz, az egynyári gaz visszaszorul, de a nálunk masszív ellenfél a tarack, az így is kijön, és amikor meg akarnám kapálni (mert kihúzkodni kézgyilkosság), akkor szembetalálkozok saját hülyeséggemmel, a mulccsal. Próbált már valaki fűkaszálékos területet kapálni??? Nos, egy időre felhagyok a mulcsozással a feltöretlen területeken.
Ami bevált a porzó száraz homokon is: tűztövis és csipkebokor... ezek idén is mindenféle öntözés nélkül BŐSÉGES termést is hoztak. Talány számomra, hogy honnan vették a vizet hozzá. A homoktövis is vidáman él, szinte azt mondhatnám, hogy utálja is az öntözést, de még fiatalok ahhoz, hogy a termésről információt adjak. Bodza és mogyoró is van, de augusztus közepe-vége tájékán kénytelen voltam egy nagyobb adag vízzel kedveskedni nekik, hogy ne korhadjanak el jövő tavaszra. A körte az totál kiborult a szárazságtól. Amikor már csak két levele volt, kénytelen voltam hosszabbítót venni a slaghoz, hogy kapjon ő is vizet. Két héttel később SZEPTEMBER elején ez a látvány fogadott:
Kihajtottak a levelek és virágba borult a fa. Szóval a körte (ugyanígy az alma) rettentő vízigényes, anélkül kár belevágni.
A cseresznyénk jól fejlődött aztán amikor kornyadozni kezdett, azt is elkezdtem öntözni. Annak hiába volt minden... valami szú költözött a törzsébe és az nyírta ki. (Tudni kell, hogy a növényvédelemmel eddig semmilyen szinten nem foglalkoztam.)
A szilva vidáman áll szárazságban és esőben is, de nem terem. Lehet, a vízhiány miatt. Jövőre igyekszem majd öntözni. Az őszibarack kevésbé bírta a szárazságot, mint a kajszi... ezt furcsállom, mert errefelé mindenkinek őszibarack ültetvénye van. Lehet, csak divatból.
Ami még átütő tapasztalatom az az árnyék szerepe. Biztosan mindenhol másképp van, de itt talán a homok izzasztó forrósága miatt az akár részlegesen is árnyékban lévő növények sokkal egészségesebbek és életvidámabbak. Van olyan fenyőm, ami főlé az idén egy akác nőtt. Ezt a fenyőt nem öntöztem egyáltalán, míg a másik hármat NAPONTA. Döbbenetes következtetést vontam le: a SOHA nem öntözött fenyő volt a legdúsabb, legzöldebb... az árnyékban. A többi egész nap a tűző napon volt. Ugyanígy megfigyeltem a szomszéd barackosának is azok a fái nem hullajtottak levelet a nyár folyamán, amiket a mi akácfáink részlegesen árnyékoltak. A cseresznyefám is ezért bírta eddig. A diófából is az a legnagyobb nálunk, amit csak reggel ér a nap... és még sorolhatnám. Ezt akár tényként is felfoghatom ezután, nincs kételyem, hogy ITT ez így van. Tehát egy olyan egységet kell itt megteremtsek, ahol az erős védi a gyengét, és minden növény ott segít a másiknak, ahol lehet.
Célom az erdőkert. Baji Béla után szabadon. Azért szabadon, mert nyilván az Öreg is a saját területéhez, a saját igényeihez alakította a kertjét. Én például "gyenge" nő lévén nem tudnék annyi földet ide-oda hurcibálni, mint ő. De nagyon sokat okultam a könyvéből, mindenkinek szeretettel ajánlom, mert nagyon hasznos, és minden sorából érződik a TAPASZTALAT.


Végül pedig álljon itt egy kis reprezentáció abból, hogy még mindig van mit szüretelni... fagycsípte csipkebogyó... a téli teának.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése