2013. április 23., kedd

Baromfi

Amikor belekezdtünk a tanyasi életbe, egyből igazi "ősmagyar" fajokat akartunk, hogy ellenállók legyenek, erre a klímára adaptálódottak és ne kelljen tápozni őket az életben maradásért. Persze hogy sehol sem kaptunk. A gödöllői génbank tőlünk nem kicsit van messze, a piacon sem találtunk soha megfelelőt, így maradt a kettős hasznosítású barna csirke, a pekingi kacsa, és libáról nem is álmodhattunk. Aztán 2 évvel ez előtt sikerült vennünk szürke ludakat - már ez is nagy előrelépés volt! Ellenben szépen sorban múltak ki. Lebénultak, nem bírtak felállni, és egy-két nap alatt végük volt. Mindenki tudta a frankót: táp kell nekik. De én nem akartam megalkudni. Aztán egy helyi tudálékosabb parasztasszony elszólásából tudtam meg a gyógyírt: KALCIUM. Rögtön vettem is egy adagot, és csodák csodája, vége volt a haláleseteknek. Azóta kilogikáztam a dolgok természetes alakulását. Azt gondolom, hogy a kislibák (és kacsák is!) természetes körülmények között kelés után megeszik a tojáshéjat, ezzel biztosítva maguknak a megfelelő mennyiségű kalciumot. A keltetős állatok viszont nem jutnak ehhez.
No az idén már semmi jóra nem számítottunk. Akartunk 30 akármilyen csirkét, és ennyi. Álmomban sem gondoltam, hogy a szomszéd falu minivásárán milyen kincsekre bukkanok. Egy asszony árulta őket. Fodrostollú magyar libákat, némakacsákat  és tarka magyar kacsát (ami úgy néz ki, mint a vadkacsa).  A néni a génbankból vette a szülőket, aztán ő keltette ki a tojásokat. Hej, dehogy vettünk 30 brojlert!!! Bevásároltunk kacsából és libából :)
Amikor hazaértünk, már az egyik kezdte, hogy nem bírt felállni. Elkeseredtem, mert felépülést még nem láttam, csak azt, hogy nem lesz újabb megbetegedés. Azért megszórtam a kukoricadarát mészporral, és rábíztam a többit a Fennebvalóra.
Másnap reggel az összes liba tudott járni :)
Következő héten kimentünk a nagy vásárba, hogy most már tényleg vegyünk csirkét. Meg kellet egy baknyúl is, mert a múlt héten feladta Petike :(
Akár hiszitek, akár nem, erdélyi fekete kopasznyakú csirkéket találtunk, amiket ezidáig (3 hét) sem tápoztak!!! Élénkek, zsiványak és vadak. Mások, mint az eddigi csirkéink. Érdekes figyelni őket. Órákat tudom bámulni a jószágot...



2 megjegyzés:

  1. Olyan kár, hogy faluhelyen az idősebb generáció is mindenféle szuper hibrideket tart legyen szó állatról vagy növényről. Kedves barátnőm sehogyan sem jutott igazi régi takarmánykukoricához. Mindenki megveszi az agyonnemesített, csávázott szuperhibrideket - amiket aztán növényvédőzni és éjjel-nappal öntzöni kell..
    Az állatokkal kapcsolatban: nálunk az egyetemen lehetett vásárolni sárga magyar tyúkokat. Kedves barátnőmtől kérünk majd gyöngyöst,és van jó ismerősöm Herceghalomban, akitől talán lehet szerezni kacsát, libát - ha beindulunk, ígérem valahogyan juttatunk belőle nektek is :))

    Nyulakból mitek van?
    Nekünk az anyák kitudjamik, igen kistestűek, míg a bakunkban német óriás vér folyik :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm :) Nyúlból nekünk sima házi nyúl... kistestűnek mondanám, de amikor eljönnek barátok, elszörnyülködnek, hogy "Mekkora!!!" Szóval valahol valamikor biztos volt az ősök között óriás, de ez nem nyomon követhető. Szívósak, mindig azoknak a csemetéiből választok anyát, akik maguk is jó anyák. Tavaly mint túlélte a mixomatózist , úgyhogy elégedett vagyok velük.

    VálaszTörlés