2013. április 4., csütörtök

Tavaszi kert, új stratégia

Gondoltam, nem várok tovább a jó idő beköszöntére, hanem nekilátok ha fú, ha fagy. Előkészítettem az esőkabátot is, annyira elszánt voltam, de arra végül nem volt szükség.
Ások és vetek. Reszkető lábakkal, kiszáradt szájjal, kimelegedve, endorfintól túlfűtötten jövök be esténként. Hiányzott már a testmozgás. Kezdtem érezni, hogy elevenen elsorvadok.
Idén kitaláltam, hogy szabvány ágyásokat csinálok. 120 cm széles, általában 5 méter hosszú. Sokkal jobb és kényelmesebb így kezelni, mint a korábbi általános helyzetű - jobb esetben -négyszögeket. Ez is csak egy apróság, mérőszalag meg madzag kell hozzá, de mérhetetlenül megkönnyíti a munkát.
Így aztán vetettem petrezselymet (1 ágyás), répát, dughagymát, fokhagymát, spenótot, némi salátát, borsót és virágokat. A gyerekeim saját ágyásaikban retket, zöldhagymát és répát tettek.
Kezdek rájönni a gyermekmunka jelentőségére. Mármint nem a belőle fakadó hasznomra :P, hanem arra, hogy nekik milyen óriási szükségük van rá. Majd később posztolok erről, amikor már lesz egy kiforrott rendszerem. Elöljáróban annyit, hogy a 8 éves lányom megkapta a kisbárány etetésének feladatát. Ez több kompetencia fejlődésével jár, például az első, hogy tejet kell melegíteni. Ehhez meg kell tanulni a gáztűzhely meggyújtását, kezelését. Nagyon élvezi és fontosnak érzi magát egyelőre. Kíváncsi leszek, hogyan tovább :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése