2013. május 17., péntek

Sátán az arc

Félreértés ne essék, Sátán a kecske. Aki ismeri, nem kételkedik abban, hogy méltán kapta a nevét. Ő a gyümölcsfák, veteményesek legnagyobb ellensége. Így az én ellenségem is. Mindig is szívemből utáltam a kotnyeles pofáját, ahogy a takarmányozás utáni első pillanatban beleugrik a jászolba, és lekakilja a friss szénát. Meg ahogy hullámos szarvával szép türelmesen kibontogatja a kerítést, és aztán végigeszi az étlapomat (veteményes, muskátli az ablakban, frissen telepített facsemeték kérge...)
De idén februárban megsajnáltam a fekete pofáját. Első elléséből két kis kecskéjét veszítette el. Láttam rajta, hogy hozzám hasonló ősanya típus, kezdtem hát közelebb érezni magamhoz. Ezt érezhette, mert azóta engedi, hogy az ujjam hegyével megérintsem :) No, szegény párától a két kis magzat elszívta a tápanyagot, ráadásul utána még kellett szoptasson egy kosztost, így egészen lesoványodott. Már azon voltam, hogy vágjuk le, amikor jelentkezett egy alak a faluból, hogy a falusi sportegyesület a kabalaállatának választotta a kecskét, és kölcsön tudnám-e adni a hétvégékre, hogy kikössék a focipálya mellé, amíg ők játszanak. Naná! Egyből gondolkodás nélkül igent mondtam. Utána gondolkodtam el azon, hogy nem lesz-e nagyon gáz egy csont és bőr kecske, mint az SE arca... :O

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése