2013. június 20., csütörtök

Hogyan születik a juhosgazda

2012 január elsején reggel - mikor máskor, kopognak. Ez nagy szám itt a tanyán, mert egy kezemen meg tudom számolni, hogy egy évben hányszor kopognak a bejárati ajtón. Félkómásan kinyitom az ajtót, és két megrettent szempár tekint rám. Az egyik a kicsit együgyű szomszédé, a másik pedig a karjában tartott magzatmázas bárányé. Ez után a látvány után, az enyém a harmadik.
- BUÉK - vihog hülyén a szomszéd, akit mi magunk között csak Ogrénak hívunk.
- Neked is - nézek rá gyanakodva.
- Hoztam egy bárányt.
- Azt látom! Miért?
- Most született, fogalmam sincs, mit csináljak vele.
- Hát semmit nem kellett volna, ott kellett volna hagyni az anyjának.
- De az anyja nem törődött vele, már fel sem áll, és tiszta hideg.
- Hát akkor fejd meg az anyját, és neked kell etetni.
- Na neeeeeeem! Tessék itt van. Csinálj vele, amit akarsz, én nem fogom végignézni, hogy elpusztul. Te is anya vagy, értesz hozzá - néz rám reménykedve.
Hát erre röhöghetnékem támadt. Azért a bárány kicsit más gyerek...
- De én... - kezdtem a tiltakozást.
- Mindegy, én itt hagyom, jobb, ha itt döglik meg. A mamának ne szólj! Nem tudta, hogy vemhes, nem fog gyanút.
- Aha.
- Hova tegyem?
Gyorsan helyet csináltam a jószágnak a radiátor mellett, és letette, aztán gyorsan el is iszkolt a halál látványa elől. A bárány valóban alig élt. Teljesen ki volt hűlve, alig mozdult, épphogy szuszogott. Neveltem már fel bárányt egy szerencsétlen eset kapcsán, így volt fogalmam róla, hogy mi vár rám... ha túléli.
Az első két nap reménytelennek tűnt. A cumisüveget nem tudta szopni, és felállni sem bírt. Én is leírtam magamban. Igen ám, de van nekem egy semmitől nem riadó, kitartó és örök optimista férjem. Kezébe vette a dolgokat. Szó szerint tömte, öntötte belé a tejet. A bárány már sírt, menekült volna, de az uram hajthatatlan volt. Kitűzte maga elé, mennyit nyom le a torkán egy-egy alkalommal, és addig nem engedte a kétségbe esett jószágot, amíg el nem fogyott az adag.
Két nap után lábraállt, három nap után minden további nélkül automatikusan tudtam etetni cumisüvegből. És felnőtt.
Közben ugyanazon év február 14-én Ogre újabb báránnyal állított be. Ezúttal ikres szülés volt, és ezt a kisebbiket nem fogadta el az anyja. A kitét megint csak annyi volt a bárányért cserébe a maminak nem mondhatjuk meg, hogy ő adta nekünk. Készségesen megígértük, miután a mamival egyébként sem voltunk beszélő viszonyban.
Ezt a bárányt is felneveltük, igen ám, de mindkettő kos volt, ami a haszon szempontjából nem épp kifizetődő. Így hát a nagyobbikat elcseréltük gabonára, a másik Bari megmaradt. Idén januárban aztán úgy éreztük, nő kell neki, mert egyedül nem élet az élet. Mivel Ogre azóta elköltözött nem reménykedhettünk újabb ajándékban. Felkerekedtünk tehát, és vettünk két jerkét, egyidőseket Barival. Az egyik jerke március elsején kisbáránynak adott életet, de nagyon szerencsétlenül esett a dolog, ugyanis az ellés során kifordult a méhe is. Csak feküdt mindenről lemondva, a gyönyörű hófehér kis lány bárány pedig kétségbeesetten sírt. Nem volt más hátra, hívtuk az állatorvost. Az felkészülten megoldotta a problémát, visszatuszkolta a méhét, és tett rá pár öltést, hogy bent is maradjon. Túlélte. Igen ám, de a bárányt nem fogadta el. Belefogtam hát életem negyedik bárányának felnevelésébe (amit közben a lányom átvett). Ez az ajándék még a jerkék megvásárlása előtt fogant, említette is a gazda, hogy lehet, hogy vemhesek. A másik nem volt az. Vidáman élt tovább utód nélkül... mígnem tegnap szalad a lányom:
- Anya, látok egy kisbárányt!!!!!!!!
- Mit? - kaptam fel a fejem. Ez igazán váratlanul ért.
Kirohantam, és tényleg :) Egy kis gizda, lucskos bárányka töfködte mohón az anyja tőgyét, aki hagyta és szeretettel nyalogatta. Ez már az én Barim ivadéka... :)

3 megjegyzés:

  1. :))) Ezt nagyon jó volt olvasná, bár néha elrettentő.Nem hallottam még,hogy a méh ki tud fordulni.Szegény! De öröm hogy túlélték, mindketten, négyen, öten..

    VálaszTörlés
  2. Nem latod? Az isten is juhos gazdanak hiv el! :-)

    VálaszTörlés
  3. És tényleg... ráadásul még van ez a beteges kötődésem a gyapjúhoz... Összeállt a kép :)

    VálaszTörlés