2013. június 15., szombat

Rémálom

Ma éjjel azt álmodtam, hogy lakást akarunk venni. Korábban, mielőtt megvettük a tanyát, évekig nézelődtünk, így eléggé belém ivódott ez a projekt. Szóval álmomban a választás egy kilencedik emeleti panelra esett. Nem bírtam felocsúdni. Ténferegtem egyik helységből a másikba, miközben átéreztem, milyen lehet a bezárt oroszlánnak. Az uram ablakot takarított, és készült, hogy beköltözzünk, de én nem tudtam megbarátkozni a helyzettel. Önként jelentkeztem, hogy leviszem a szemetet, csak innen menekülhessek. Tériszonyommal küszködve lemásztam a lépcsőkön (a klausztrofóbiám miatt a lifttel nem is próbálkoztam), majd amikor leértem és mindenütt csak betont láttam, elkeseredtem. Felnéztem a csupa ablak tömbre, és iszonyodtam a magasságtól. Mi lesz, ha egyik gyerekem kiesik az ablakon? Kerestem egy zsebkendőnyi zöld területet, egy fát, vagy bokrot, hogy érezzem a természettel való egységem, de nem volt. Csak beton lépcsők, parkolók, vas korlátok mindenhol... és az a borzalmas magasság...
Vergődve ébredtem, miközben félig ébren, félig álmomban azt fogalmaztam, hogyan adom be az uramnak, hogy én ide nem költözök.

2 megjegyzés:

  1. :) Milyen jó,hogy csak (rém)álom volt :)

    én panelban lakom, a tériszonyom miatt elsőn, de laktam kilencediken is. Majd kertesházban, és onnét jöttem újra panelba.Hiányzik a kert nagyon...

    VálaszTörlés
  2. Azt elhiszem. Én is laktam panelban egy évet, télen nem volt olyan rossz, de tavasztól őszig nagy megpróbáltatás.

    VálaszTörlés