2013. november 30., szombat

Zoknik

Nálunk a kötött zokni nem luxuscikk, hanem létszükség. A férjem októbertől áprilisig nem hajlandó kötött gyapjú zokni nélkül létezni. Mivelhogy ilyet nem lehet csak úgy venni, hát 8 évvel ezelőtt belegabalyodtam az öt darab zoknikötőtűbe és létrehoztam az első saját gyártmányt. Nem lett tökéletes, no :) De nem adhattam fel, mert a nagymama által alkotott lábravalók már erősen kopásnak indultak, és az uram kétségbe volt esve, hogy mi lesz így vele. Mit tesz a szerelem... kötöttem rendületlenül tovább. Mostanra viszonylag gyors és tökéletes munkát végzek. Minden évben megkötök 3-4 párt, de mivel ezek tényleg folyamatos használatban vannak, ezért amortizálódnak is rendesen. A szezont azzal indítom, hogy stoppolok:
Az idén 4 zoknit javítottam fel ezzel a módszerrel .

Aztán a menthetetlennek tűnő példányoknál drasztikusabb megoldáshoz folyamodok, és kivágom a lyukas, elvékonyodott részeket, hogy  valami strapabíróbb anyagból újrakössem:

Felhasználom a pulóverből bontott, bolyhos fonalakat új zoknihoz:

Aztán következnek a már megkötött zoknikból maradt maradék fonalak:



Végül jön az új alkotása, ahol a képzelet szárnyal, az alkotás gyönyörködtet:

Most egy kicsit már besokalltam a zoknikból, úgyhogy átnyergeltem a babakelengye gyártásra, ami nem kis kihívással kecsegtet, de annál nagyobb örömet okoz. Majd jövök azzal is.