2014. december 31., szerda

Alomszék

Nem, nem írtam el a címet... nem álmaim székéről van szó, bár lehet belőle az is :)
Pár éve olvastam először az alomszékről, valami franciáknál szocializálódott fazon beszélt róla nagy lelkesedéssel, miközben fájdalmát fejezte ki a magyar csatornázási beruházások felett. Az én olvasatomban ez egy fürdőben elhelyezkedő műanyag doboz volt, ami ha megtelik, ki kell vinni...
Megmondom őszintén, nem varázsolt el a gondolat, hogy 5-6 fős családunk végtermékeit egy műanyag dobozban gyűjtsem, és azt rendszeresen ürítsem a kert végében. "Majd egyszer..." - gondoltam... vagyis nem gondoltam komolyan. Aztán mit ad Isten, december elején részt vettem egy komposztkazán építő kalákán, ahol a házigazda puccosan berendezett házában egy ilyen "fejővödör" szolgált WC helyett. Ki volt szépen alakítva, még egy fa WC ülőke is segített elfeledtetni, hogy ez nem az a luxus, amit megszoktam. A hétvége folyamán többször volt alkalmam használni az alkalmatosságot. Nem is gondolnátok, de irtóra megtetszett... Először is a melegérzet, amit akkor árasztott, ha ráültem... alattam semmi más, mint egy vödör tele fűrészporral. Nem csobog, nem fröcsög, halk és diszkrét. És ami a hihetetlen, hogy ABSZOLÚT nincsen szaga!!! Sok környezetbarát megoldásnál azt érzem, hogy a népszerűsítők elsumákolják a hátrányok egy részét, mert hát mindent a környezetért, ezért ennél is azt gondoltam, hogy itt a szag a bibi. De nem, pedig egy csomóan használtuk azon a hétvégén, és csak naponta 1x ürítette a házigazda. A magyarázat, hogy a fűrészpor cellulóz tartalma megköti a szagokat. Ne kérdezzétek a kémiáját, de tényleg így van, tanúsíthatom.
Azóta motoz a fejünkben ez a gondolat, miközben egyre nagyobb szívfájdalommal nézzük, hogy egy egy pisilés után mennyi vizet leengedünk pocsékba... Ráadásul, ha  szilárd szennyvíz nem keletkezik, akkor az emésztőgödörből lehetne öntözni... esetleg... Van valami módszer a zsír eltávolítására is, de ezt még nem jártam körbe. Az alomszék sokkal előnyösebb egy kerti budinál is, mivel a hagyományosan használt kerti budik úgy működnek, hogy kiásnak egy gödröt, oda gyűlik a cucc, aztán azt vagy kiszippantják (vááá), vagy betemetik és új helyre ásnak. Igen ám, de a temetéssel elzárják az oxigén útját, így a trágya csak rohad, de nem komposztálódik! Ennél a megoldásnál az ürítést egy komposztálóhelyre kell végezni, ahol fél év alatt tökéletesen lebomlik és a nitrogén tartalma segíti a többi komposzt bomlását is. Csupa haszon! Nos, az új év hajnalán eldöntöttük, felállítunk a fürdőbe egy alomszéket, és ha beválik, lecseréljük a jó öreg water closet-et. Az almunk pedig visszakerül oda, ahová való, így táplálva és információt adva rólunk a kertnek. Ezzel még egy hatalmas lépést teszünk az önellátás felé...

Tartalmas, boldog új esztendőt mindenkinek!

2014. december 15., hétfő

Gyapjú

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy én, mint mezei matematikus, hogyan is tudnék ruhához jutni, ha beüt a krach. Van nekem egy kedves barátnőm, aki nekem adja a levetett holmiját:

Csakhogy ezzel én még így nem sokat tudok kezdeni, mert először is kakis, másodszor meg nem áll össze egy nagyobb szélben:

A teendőm tehát, hogy megszabadítsam a hacukát a szartól. Ez egész egyszerűen úgy történik, hogy nekiül az ember és a menthetetlen csimbókokat kitépkedi. Egyesek szerint ilyenkor akár 1/3-a is kidobódik a gyapjúnak, de én vagy jobban spórolok (= igénytelenebb vagyok), vagy tisztán tartom a Bergét, de nem olyan sok hullik ki a feldolgozási sorból.
Ezután jön a mosás. Mosószódás langyos vízbe teszem egy kádba és egy petpalack aljával tunkolom párszor miközben ázik. Többször cserélek alatta vizet, de igyekszem nem nagyon bolygatni. Amikor már elég tisztának találom a vizet, akkor beleteszem az egészet egy vászonzsákba és én bizony kicentrifugázom. Biztos jobb lenne, ha magától száradna meg, de sosincs türelmem, mert centrifugázás után is minimum 3 nap... tűző napra ugyanis nem ajánlatos tenni, mert az UV roncsolja a gyapjút (ez látszik egyébként a birkán is, hogy a felső egészen más minőségű, mint az alsóbb rétegei a bundájának.)
Amikor megszárad, akkor jön a cafatokra tépkedés, hogy ne maradjon sehol csomóban a gyapjú. Ezt nagyon aprólékkos pepecselős munkának kell elképzelni. Amikor ez kész - vagy ha van segítségünk, akkor párhuzamosan - mehet a kártolás. Erre van a kutyakefés módszer (persze lehet direkt kézi kártolónak nevezett kefét is venni, de utánanéztem és szinte semmiben sem különbözik egy nagyobb kutyakefétől) Youtube-ot segítségül hívva így:

Vagy van a még drágább kártolódobos kártolás. Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert addig zsongtam az Ember fülébe a kártolóról, amíg már a munkatársaival is erről beszélgetett, és mit ad Isten, az egyiknek a padlásán volt egy kártolódob elfekvőben!!! Ki gondolná, hogy a műszaki tanárok mi mindent felhalmoznak :) A dobbal így néz ki a kártolás:

Amikor kártolva van, jön a nemezelés, vagy a fonás. A nemezelésről nem írok, nagyon kezdő vagyok a témában, én inkább a fonal fronton tevékenykedtem. Az olcsóbb, lassúbb, de könnyebben tanulható megoldás az orsós fonás:


Az anyagilag terhelőbb (bár lehetnek itt is szerencsés véletlenek egy-egy antik rokkával a Vaterán :) )a rokkával való fonás:
 https://www.youtube.com/watch?v=ex1Atx1tQPk

Amikor kész a fonal, akkor vagy összetekerek még 1-2-3 szálat vagy nekilátok szőni, kötni, horgolni netán festeni. Ezekről lehet írok később, de nem ez lenne a fő profilom. Kérdésekre szívesen válaszolok, ha tudok.

2014. június 14., szombat

Indul a nyár

Hűsölget a gyerek...

Eperszezon - ilyenkor napokig lila a szájuk...


10 kicsi némakacsa kelt ki pár napja

Anyuka szemmel tartja a kis csapatot a partról, és sípol, ha veszélyt érez!


2014. június 5., csütörtök

Lekvár

Amikor kicsi gyerek voltam, akkor kiütéses voltam a szamócától. Aztán ahogy cseperedtem, ez elmúlt, és ezzel együtt a gyümölcs neve is megváltozott. Folyton kijavítgattak, hogy nem szamóca, hanem eper. Nagy nehezen végre megszoktam és ráállt a szám. Jó is volt ez így vagy 20 évig, aztán most az eper megint szamóca. Ki érti ezt!?
No de akárhogyan is nevezzük, finom lekvárt lehet belőle készíteni. Itt is vita támadhatna, hogy a lekvár nem dzsem-e inkább, de tekintsünk el a nyelvtörő idegen szavaktól, és nevezzük lekvárnak, ami gyümölcsből készül és nem befőtt. :)
Amikor először álltam neki lekvárt főzni, akkor úgy csináltam, ahogy otthon tanították. Megmostam a gyümölcsöt, feltettem főni, és addig főztem, amíg a lé nagy része elpárolgott. Cukrot csak ez után tettem bele, mert azt állították, ha cukorral együtt főzöm, hamarabb odaég. Igen ám, de amikor megdobtam a szinte kész rotyogó gyümölcsöt az előírt mennyiségű cukorral, akkor hirtelen megint túl híg lett, így megint főztem egy pár órát. Az eredmény? Nos, a gyümölcsre egyáltalán nem hasonlító - sem illatában sem színében - karamellizált trutymót kaptam. Elfogyott így is, ezzel nem volt gond, de nem annyira voltam elégedett.
Aztán az évek folyamán kifejlesztettem a saját lekvárfőzési módszeremet.
A megmosott gyümölcsöt félbe, negyedekbe vágom (lehetőleg este), és cukrot szórok rá. Nem sokat, legutóbb egy nagy 7 literes fazékban púposra pakolt szamócára fél kg-t tettem. Így hagyom éjjelre, amikoris a cukor hatására levet ereszt. Ezt a levet reggel leöntöm róla (és ezzel együtt a cukor zömét is), a maradék darabosát pedig felteszem főni. Ilyenkor már nem sokáig kell rotyogtatni, mert nem lesz nagyon híg, és mivel nem sokáig rotyogtatom, ezért megmaradnak az íz és illatanyagok, arról nem is beszélve, hogy cukrot is alig tartalmaz, és a színe is az eredeti marad.
A cukros levet pedig dúsítottam egy kis citromsavval, felforraltam, és az is üvegekbe töltve várja, hogy szörpként elfogyasszuk egy forró, nyári napon.

2014. május 10., szombat

Tavaszi inspiráció

Kipróbáljuk az ásás nélküli krumplitermesztést:



Elnézést a képek elmosódásáért, de gyerekkel a kezemben fényképeztem, és hiába mondtam, hogy ne ugráljon :) -->
Mák:
Az őszi sose kel ki, de a tavaszi virul



Borsó:
Jót tett neki az eső, ilyen buja tán még sose volt.



Répa, retek (második kör):




Paradicsom - saját palánták:
Életünkben először sikerül időben palántákat előállítani.

Cékla:


Ezeken kívül virágzik a szamóca, a málna, bogyósodik a ribizli, van petrezselyem (érdekes, hogy csak az apósék által sk begyűjtött magból kelt ki, a gyári nem :O) Van sok-sok hagyma őszi, tavaszi, fokhagyma, vöröshagyma, lilahagyma. A póréhagyma és a dughagymának való mag nem kelt ki. Ellenben kikelt az új sóskaágyásunk. (Az előző már 6 éves, és jobbnak láttuk a frissítést.) A spenót se kelt ki.
Az uborka és a káposzta palánták megsínylették a melegágyból való kitelepítést, meglátjuk, mi lesz velük.

És még néhány tájkép az udvarról:
(Sajnálom, hogy az estikék illatát a bodzavirággal keveredve nem tudom visszaadni a fotókkal)
A here is szép rendekben várakozik a behordásra



Levéltetvek násza



Akácvirágzás



A mézízű csemege



Az erdőn túl tündérország van



A pipacsmező határán lakunk :)



Jobb sarokban látható a "csengőnk" :o)









2014. május 6., kedd

Szaporulat

Van valami gyanús a képen? 

Én se láttam semmit, mígnem húsvét hétfőn!!! ezt találtuk a talicska alatt:


Az óvatos mama:


És a büszke apa:


Tavaly 3 tojást költött ki egy "gyári" tyúk. Abból kettő nőtt fel: a fennebb látható Kikiriki, a kakas és a Kikiriki-nője néven elhíresült tyúkocska. Az idén pedig 7 csibének adtak életet ezek ketten. Igazi vad jószágok, vad ösztönökkel.

2014. március 6., csütörtök

Filmajánló

Nagyon-nagyon szeretem  ezt a filmet. Ha már írni nem tudok, legalább ötletet adjak az értelmes időtöltésre.

2014. február 8., szombat

Megszületett...

... a fiam. Az első. Három lány után ezt egy kalandos kihívásnak tekintem.
Még a szülés előtt sikerült elkészülnöm egy pár horgolt, vízhatlanított melltartóbetéttel:


 5 darab ilyen s.k. varrt köldökcsonkkímélő pelussal, és bele kötöttem pamut betéteket az extra nedvszívás végett:


Végül pedig egy gyapjúsapi az itthon született újszülött fejére:
A hozzá tartozó kardigánnak 2 ujj híja. Nem véletlen... 1 héttel előbb szültem a kiírt időpontnál :)

2014. január 28., kedd

Emberség

A falu más. Még akkor is, ha nem vagy tősgyökeres, még akkor is, ha alig ismersz valakit és még akkor is ha kint laksz a puszta közepén.
Sok városi ismerősünk elszörnyed ilyenkor hóesésben, hogy "Onnan az Isten háta mögül hogy jártok ki?". Hát erre nem tudok standard választ adni, de a 6 év alatt még sose volt olyan, hogy bent ragadtunk volna.
Szokott járni hókotró a dűlőúton is, bár az igaz, hogy mi a dűlő úttól még 100 méterrel beljebb vagyunk. Olykor egy pár jó szóért azért bejönnek... már ha észrevesszük őket.
Tegnap is jött a kotró, az uram szaladt, hátha megdumálhatja, hogy térüljön be felénk. De nem kellett duma, mert máris befelé jött. Amikor összetalálkoztak, a férjem mondta, hogy épp arra akarta kérni, hogy jöjjön erre is. Mire a traktoros megnyugtatta, hogy az önkormányzatnál a lelkére kötötték, hogy ide mindenképp be kell jönnie, mert várandós kismama lakik itt. Annyira kimondhatatlanul jól esett ez a gondoskodás, bár azt se tudom, igazából kinek köszönhetem.

Háromfejű sárkánypár



Pihent agyú anyuka teljesíti  fantáziadús gyermeke kívánságát. A bal kézen a lánysárkány, a jobb kézen élete szerelme a fiúsárkány. A lányom beszámolója szerint csak a fiúknak tetszett az új vadító kesztyű. :)

2014. január 10., péntek

Babakelengye 1.

Milyen remek, hogy ezt legalább uniszex színben alkottam... most nagy pofáraesés lenne, ha rózsaszín lenne... :) Tiszta gyapjú (a fonalat potom pénzért egy kirakodóvásárban vettem), újszülött méret,  minta az Amelie-ből kicsit átvariálva.


 Tudni kell, hogy én már az első gyereknél belefogtam a mosható pelusozásba. Aztán ahogy nőtt a gyerekeim száma, úgy a tapasztalat is. Már nem vennék készre gyártott méregdrága termékeket, hanem magam csinálom az én igényeimnek megfelelően. Ezeket még anno a harmadik lányomnak varrtam flanel, plüss és belül frotír. A hártánya az, hogy nehezen szárad, úgyhogy ezúttal kivehető betéteseket varrok.




Ez pedig a külső nyers gyapjúból lanolinnal kezelve. Van egypár, ezek a még publikus darabok, a többi már foltos itt-ott, de azért nem válok meg tőlük.


Kötöttem az idén is, de - minő meglepő - ciklámen színben, így - a tegnapi ultrahang alapján - lebontom, majd valamelyik lánykámnak kötök belőle sapit, és előveszem a kék fonalat...
Rengeteg ötletem van még mosható pelenka ügyben, csak legyen rá elég időm.

Miért is mosható? Igaz lenne az is, hogy a környezetvédelem hőse vagyok, de alapvetően babócáim popsiát féltem a vegyszerektől, no meg utálom a függést... amikor elfogy az eldobható, a föld alól is keríteni kell.
Így 1-2 havi eldobhatós pelenka árából elkészítek egy egész szettet. Maga a pelenkázás nem nagyobb macera, de az igazsághoz hozzátartozó részt is hűen leírom: elég gamat dolog a kakit vakarni a körömkefével. De ez legyen a legkisebb bajom, vállalom, mert tudom, hogy összehasonlíthatatlanul egészségesebb, és a környezetet sem szennyezem.

 ***

Megjegyzés: Valami oknál fogva nem kapok e-mail a beérkező megjegyzésekről. Állítgattam itt-ott, aztán valahogy elállítottam, így senki sem tudott megjegyzést írni. Most már lehet.
Van valakinek ötlete arra, hogyan tudnám nyomon követni a megjegyzéseket? Volt itt pár régebbi poszthoz hozzáfűzés, és vagy egy hónappal később találtam meg véletlen.
Kiegészítés: megtaláltam a hiba okát. A levelezőm egy külön mappába gyűjtötte az értesítéseket :S