2014. január 28., kedd

Emberség

A falu más. Még akkor is, ha nem vagy tősgyökeres, még akkor is, ha alig ismersz valakit és még akkor is ha kint laksz a puszta közepén.
Sok városi ismerősünk elszörnyed ilyenkor hóesésben, hogy "Onnan az Isten háta mögül hogy jártok ki?". Hát erre nem tudok standard választ adni, de a 6 év alatt még sose volt olyan, hogy bent ragadtunk volna.
Szokott járni hókotró a dűlőúton is, bár az igaz, hogy mi a dűlő úttól még 100 méterrel beljebb vagyunk. Olykor egy pár jó szóért azért bejönnek... már ha észrevesszük őket.
Tegnap is jött a kotró, az uram szaladt, hátha megdumálhatja, hogy térüljön be felénk. De nem kellett duma, mert máris befelé jött. Amikor összetalálkoztak, a férjem mondta, hogy épp arra akarta kérni, hogy jöjjön erre is. Mire a traktoros megnyugtatta, hogy az önkormányzatnál a lelkére kötötték, hogy ide mindenképp be kell jönnie, mert várandós kismama lakik itt. Annyira kimondhatatlanul jól esett ez a gondoskodás, bár azt se tudom, igazából kinek köszönhetem.

5 megjegyzés:

  1. Ez de kedves figyelmesség! Az ilyenektől érzi magát az ember igazán otthon, ott, ahol otthon van. :)

    VálaszTörlés
  2. Most egy kicsit azért összeszorult a lelkem. Jó, hogy figyelnek Rátok!

    VálaszTörlés
  3. A sok nemtörődömség mellett olyan jó hallani, hogy valaki valahol számon tart titeket, és figyel rátok. (Megmondom őszintén, nem számítottam ilyen pozitív végkicsengésre; anyukáméknál rendszeresen fordul elő, hogy kis utcájukba bemegy ugyan a hókotró, de csak némi készpénzért cserébe...)

    VálaszTörlés
  4. Tényleg én is egy kis gombócot éreztem a torkomban, hogy ilyen is megtörténik.

    VálaszTörlés