2014. december 31., szerda

Alomszék

Nem, nem írtam el a címet... nem álmaim székéről van szó, bár lehet belőle az is :)
Pár éve olvastam először az alomszékről, valami franciáknál szocializálódott fazon beszélt róla nagy lelkesedéssel, miközben fájdalmát fejezte ki a magyar csatornázási beruházások felett. Az én olvasatomban ez egy fürdőben elhelyezkedő műanyag doboz volt, ami ha megtelik, ki kell vinni...
Megmondom őszintén, nem varázsolt el a gondolat, hogy 5-6 fős családunk végtermékeit egy műanyag dobozban gyűjtsem, és azt rendszeresen ürítsem a kert végében. "Majd egyszer..." - gondoltam... vagyis nem gondoltam komolyan. Aztán mit ad Isten, december elején részt vettem egy komposztkazán építő kalákán, ahol a házigazda puccosan berendezett házában egy ilyen "fejővödör" szolgált WC helyett. Ki volt szépen alakítva, még egy fa WC ülőke is segített elfeledtetni, hogy ez nem az a luxus, amit megszoktam. A hétvége folyamán többször volt alkalmam használni az alkalmatosságot. Nem is gondolnátok, de irtóra megtetszett... Először is a melegérzet, amit akkor árasztott, ha ráültem... alattam semmi más, mint egy vödör tele fűrészporral. Nem csobog, nem fröcsög, halk és diszkrét. És ami a hihetetlen, hogy ABSZOLÚT nincsen szaga!!! Sok környezetbarát megoldásnál azt érzem, hogy a népszerűsítők elsumákolják a hátrányok egy részét, mert hát mindent a környezetért, ezért ennél is azt gondoltam, hogy itt a szag a bibi. De nem, pedig egy csomóan használtuk azon a hétvégén, és csak naponta 1x ürítette a házigazda. A magyarázat, hogy a fűrészpor cellulóz tartalma megköti a szagokat. Ne kérdezzétek a kémiáját, de tényleg így van, tanúsíthatom.
Azóta motoz a fejünkben ez a gondolat, miközben egyre nagyobb szívfájdalommal nézzük, hogy egy egy pisilés után mennyi vizet leengedünk pocsékba... Ráadásul, ha  szilárd szennyvíz nem keletkezik, akkor az emésztőgödörből lehetne öntözni... esetleg... Van valami módszer a zsír eltávolítására is, de ezt még nem jártam körbe. Az alomszék sokkal előnyösebb egy kerti budinál is, mivel a hagyományosan használt kerti budik úgy működnek, hogy kiásnak egy gödröt, oda gyűlik a cucc, aztán azt vagy kiszippantják (vááá), vagy betemetik és új helyre ásnak. Igen ám, de a temetéssel elzárják az oxigén útját, így a trágya csak rohad, de nem komposztálódik! Ennél a megoldásnál az ürítést egy komposztálóhelyre kell végezni, ahol fél év alatt tökéletesen lebomlik és a nitrogén tartalma segíti a többi komposzt bomlását is. Csupa haszon! Nos, az új év hajnalán eldöntöttük, felállítunk a fürdőbe egy alomszéket, és ha beválik, lecseréljük a jó öreg water closet-et. Az almunk pedig visszakerül oda, ahová való, így táplálva és információt adva rólunk a kertnek. Ezzel még egy hatalmas lépést teszünk az önellátás felé...

Tartalmas, boldog új esztendőt mindenkinek!

2014. december 15., hétfő

Gyapjú

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy én, mint mezei matematikus, hogyan is tudnék ruhához jutni, ha beüt a krach. Van nekem egy kedves barátnőm, aki nekem adja a levetett holmiját:

Csakhogy ezzel én még így nem sokat tudok kezdeni, mert először is kakis, másodszor meg nem áll össze egy nagyobb szélben:

A teendőm tehát, hogy megszabadítsam a hacukát a szartól. Ez egész egyszerűen úgy történik, hogy nekiül az ember és a menthetetlen csimbókokat kitépkedi. Egyesek szerint ilyenkor akár 1/3-a is kidobódik a gyapjúnak, de én vagy jobban spórolok (= igénytelenebb vagyok), vagy tisztán tartom a Bergét, de nem olyan sok hullik ki a feldolgozási sorból.
Ezután jön a mosás. Mosószódás langyos vízbe teszem egy kádba és egy petpalack aljával tunkolom párszor miközben ázik. Többször cserélek alatta vizet, de igyekszem nem nagyon bolygatni. Amikor már elég tisztának találom a vizet, akkor beleteszem az egészet egy vászonzsákba és én bizony kicentrifugázom. Biztos jobb lenne, ha magától száradna meg, de sosincs türelmem, mert centrifugázás után is minimum 3 nap... tűző napra ugyanis nem ajánlatos tenni, mert az UV roncsolja a gyapjút (ez látszik egyébként a birkán is, hogy a felső egészen más minőségű, mint az alsóbb rétegei a bundájának.)
Amikor megszárad, akkor jön a cafatokra tépkedés, hogy ne maradjon sehol csomóban a gyapjú. Ezt nagyon aprólékkos pepecselős munkának kell elképzelni. Amikor ez kész - vagy ha van segítségünk, akkor párhuzamosan - mehet a kártolás. Erre van a kutyakefés módszer (persze lehet direkt kézi kártolónak nevezett kefét is venni, de utánanéztem és szinte semmiben sem különbözik egy nagyobb kutyakefétől) Youtube-ot segítségül hívva így:

Vagy van a még drágább kártolódobos kártolás. Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert addig zsongtam az Ember fülébe a kártolóról, amíg már a munkatársaival is erről beszélgetett, és mit ad Isten, az egyiknek a padlásán volt egy kártolódob elfekvőben!!! Ki gondolná, hogy a műszaki tanárok mi mindent felhalmoznak :) A dobbal így néz ki a kártolás:

Amikor kártolva van, jön a nemezelés, vagy a fonás. A nemezelésről nem írok, nagyon kezdő vagyok a témában, én inkább a fonal fronton tevékenykedtem. Az olcsóbb, lassúbb, de könnyebben tanulható megoldás az orsós fonás:


Az anyagilag terhelőbb (bár lehetnek itt is szerencsés véletlenek egy-egy antik rokkával a Vaterán :) )a rokkával való fonás:
 https://www.youtube.com/watch?v=ex1Atx1tQPk

Amikor kész a fonal, akkor vagy összetekerek még 1-2-3 szálat vagy nekilátok szőni, kötni, horgolni netán festeni. Ezekről lehet írok később, de nem ez lenne a fő profilom. Kérdésekre szívesen válaszolok, ha tudok.