2015. február 18., szerda

Amikor a birka megszűnik birkának lenni

Az árva jószág egyedül maradt a télre. Még egy ideig társai voltak a kiöregedett tyúkok, de aztán azok elfogytak (ahogy egyre több vasárnapi ebédet hagytunk magunk mögött). Olykor jókedvemben kiengedem szegény párát, legelésszen, barátkozzon a nyulakkal, kacsákkal. Korábban nem is volt ebből semmi baj, ha megelégeltem a pusztítását és határozott léptekkel elindultam felé, akkor tudta a dolgát ő is, meg a többi birka is - hisz egymást követték - és szépen bekocogtak a helyükre. Igen ám, de amióta egyedül van és nincs kit majmoljon, egyre nagyobb egyéniség vált belőle. Most ha elindulok felé, akkor tesz két lépést a helyes irányba, aztán egyszer csak szökken egy nagyot oldalra és iszkiri hetedhét határba. Egyedül már nem is tudom behajtani. A minap mikor ezen felhúztam magam, és nekigyűrkőztem a hajszának, elhajítottam a lerágott almacsutkát, hogy annyiva is könnyebb legyek. A beste jószág még futtában felkapta a csutkámat, ezzel is kiröhögve a próbálkozásomat. Így esett, hogy megállapítottam: ez a birka megszűnt birkának lenni. Lehet az alvó tömegek mellől is ki kellene venni a "nyájat", hátha a többi birka hiányában elkezdenének gondolkodni?

2 megjegyzés:

  1. :))) Igen elgondolkodtató gondolat :) De ha nem haragszol, mivel vizuális tÍpus vagyok, halkan röhögve a birkának szurkolok :))

    VálaszTörlés