2015. április 9., csütörtök

Városi ember könyvből próbál tanulni....

Nem gondolom, hogy kezdő vagyok, de azért van mit tanulnom. Így történhetett, hogy beiratkoztam egy gyógynövényismereti tanfolyamra. Sok dolog csak megerősítésül szolgált, de volt sok újdonság is. Az ember hiába guberál az árokparton a Kis növényhatározóval a kezében, ha már a biológia érettségire se tanulta meg, hogyan kell szakszerűen növényt határozni.
Pár évvel ez előtt meghatároztam ugyanis, hogy az a növény, ami az ablakunk alatt nő minden tavasszal, az kérem szépen a mérgező bürök. Büdi? Hááát ez ízlés dolga, nekem nem tűnt épp büdösnek, de mondjuk... Így kapta meg a szerencsétlen növény a jelzőt. Férjuram, aki vakon bízik bennem, a növény kaszálásakor - ahogy érezte annak szagát - teljes aggodalomban volt, hogy vajon ettől,hogy belégzi, lesz-e valami baja... Mit tesz az elme... a fóbia kiterjedt a családra... A gyerekeknek is meg lett mondva, hogy messzire kerüljék a bürköt.
Nos, hogy is térjek a tárgyra.... hmmm. Szóval most, hogy így szakember irányításával vizslattam a növényeket, kiderült, hogy az én halálosan mérgező bürköm a zamatos turbolya, amit a franciák inyencségként TERMESZTENEK. Azóta bálaszám legeljük, és azóta kimondottan finom az illata is :)

Megjegyzés: Azért nem vagyok teljesen béna, mert a kiadott anyagban benne volt, hogy akinek még nem mutatták meg a zamatos turbolyát, az önállóan ne kezdje el gyűjteni, mert könnyen összetéveszthető az erősen mérgező bürökkel. Remélem ez az infó javít valamit a tekintélyemen :) Egy biztos: a családom azóta is rajtam röhög.