2015. július 31., péntek

Simplier, minimalism vagy ennek valami helyes magyar fordítása

Mostanában sokat foglalkozok a témával. Sajnos csak angol nyelvű irodalmat találtam, de azt bőségesen. Jó lenne találni erre egy frappáns magyar megfelelőt, mert a minimalizmus, meg az egyszerűsítés nem igazán fejezi ki a dolog lényegét...szerintem.
A lényeg, hogy nagyon szimpatizálok az irányzattal, és érzem, hogy sok problémám gyökere ennek a minimalizmusnak a hiányában rejlik. Mit is jelent ez röviden? Azt, hogy szabadulj meg a kacattól - úgy lelki mint  fizikai síkon - és akkor kristálytiszta lesz, hogy mi a fontos az életben. Meggyőződésem, hogy amikor elmegy valaki nyaralni, akkor nem elsősorban a hely szépsége, az éttermi kaja vagy a nap melege az, ami "csodaszéppé" teszi a nyaralást, hanem éppen az, hogy csak a legszükségesebbeket viszi magával az ember, így nem terelődik el folyton a figyelme  hol a jaj, ezt meg kéne kötni, jaj ezt be kéne festeni, jaj, ezt el kéne olvasni - hanem tud tisztán és kizárólagosan a gyerekkel focizni. Ettől ez az élmény sokkal intenzívebb lesz. Szerintem.
Nos, a lényeg, hogy én is hozzákezdtem a kacatmentesítéshez (decluttering). Nem egyszerű :) Lemondani dolgokról, amik teljesen jó állapotúak... netalán a kukába dobni. Fáj. Van az a verzió, amikor rásózod valakire, akit úgy ítélsz meg, hogy csóróbb, mint te. Ezt a megoldást azért vetettem el, mert az életmódunkból adódóan mi sajnos sokszor kerülünk ilyen helyzetbe, hogy csórónak - vagy épp több szabad hellyel rendelkezőnek - néznek és zsákszámra zúdítják ránk a lomjaikat. Van úgy, hogy ez már sértő méreteket ölt (A csúcs az, amikor még hálás viszonzást is várnak azért, amire nekem egyáltalán nem volt szükségem.) Aztán kitaláltuk, hogy mégse a kukába landoljon, hogyan érhetnénk el, hogy olyan emberhez juttassuk el, aki pont erre vágyik? KIRAKODÓVÁSÁR. Életünkben először leküzdöttük a vasárnap reggeli hajnali keléssel való összeférhetetlenségünket, és kimentünk a legközelebbi kirakodóvásárba, kivittünk egy csomó játékot, babacuccot, edényt, könyvet. FlyLord egyáltalán nem hitt benne, én meg csak a bulit láttam. Első három körön (mindig amikor épp kipakoltam), elkezdett szakadni az eső. De mint ahogy Coelho is megírta az Alkimista című regényében: túl kell esni a kezdeti megpróbáltatásokon, minden alkalommal hűségesen visszapakoltam, remélve a legjobbakat. Két ilyen kipakolás között adtam el három könyvet... ez volt a megdöbbentő kezdet. És azután, hogy elmentek a felhők, nem volt többé egy nyugodt percem sem. Vették, mint a cukrot. A kidobásra szán lovacska boldog vigyort kölcsönzött új tulajdonosának, a nagymami telipakolt egy szatyrot az unokának szánt játékokkal, az anyagi gondokkal küzdő kismama megkönnyebbülten cipelte magával az olcsón vett alig használt utazóágyat, a csóró de értelmes nyugdíjas teli rakta kis szatyrát könyvekkel... ÉS TÖK ELÉGEDETT VOLTAM :) Egyik részről éreztem a mázsás súlyokat, amiktől végre szabadulok meg, másik részről meg láttam az örömet a vásárlók szemében, akik pont erre vágytak, és végre megszerezhetik elérhető áron. (Azoknak, akik láthatóan továbbkereskedés céljából vásároltak, dupla/tripla árat mondtam :D) A befolyt pénzből pedig csaptunk egy nagy lakomát a helyi étteremben. Mindent egybevetve remek napunk volt. Már gyűjtöm a cuccot a  következő alkalomra. Remek érzés, ahogy ürülnek a szekrények, a sarkok, amikor a régen vagy tán sose használt holmik, a "majd egyszer jó lesz valamire" kacatok végre kipucolódnak az életterünkből helyet adva ezzel az egyszerűségnek,  és ezen keresztül esélyt adva arra, hogy meglássuk azt, ami igazán fontos az életben.

2015. július 2., csütörtök

Csigapörkölt

1-2 évvel ez előtt a lányaim rendszeresen kiakasztottak a csigáikkal. Hozták vitték őket, és nem egyszer szegények a mosógépben végezték, mert véletlen a ruhazsebben maradtak. Persze ezeket a látványokat mindig én szenvedtem el, így hát egyszer - csak hogy visszavágjak - közöltem, hogy a szegény féltett csigáikat megfőzöm és megeszem. Persze el voltak szörnyülködve, megsértődtek, meg ami ilyenkor szokás. Aztán úgy tűnt, valami csak megmozdult a kis fejükben, mert elkezdetek érdeklődni a csiga konyhai értéke és feldolgozása iránt. Egy szép napon előálltak 5 db csigával, hogy főzzem meg. Hmmm, ezt még sikerült elsikamikálnom, úgy, hogy végül elfelejtették. Aztán telt múlt az idő,és egy nap a nagypapa kertjéből összeszedtek egy nagyobb mennyiséget... pörköltnek. Most elég elszántnak tűntek, és tartottam tőle, hogy nem úszom meg szárazon. Igazam lett. Hiába húztam az időt a csigák tisztítókúrájával, csak nem akarták elfelejteni, így hát összeszedtem magam, beláttam, hogy igazuk van, miért veszünk tengeri halat, ha az itt található paradicsomi(???) csemegére pfújjogunk. Azt kell enni, ami itt van, ezzel ártunk legkevesebbet a környezetnek és nem utolsó sorban az egészségünkre is előnyösebben hat. Nosza, belevetettem magam csigareceptekbe. Én azért csak megéltem már jó pár évet csigafalatok nélkül, ezért nem is igen akaródzott a művelet. Annál inkább a 10 évesemnek, aki végül magára vállalta és kivitelezte a csigapöri megfőzését. Szegény egy álló délelőttöt bajolt a csemege konyhakésszé tételével, így aztán végképp pofátlanság lett volna részemről, ha meg se kóstolom. Megkóstoltam, meg is ettem. Meglepően finom :)
Azt persze még mindig nem értem, hogy minden csigarecept alatt a kommentek között miért vannak olyan trollok, akik kiakadnak a csigafogyasztáson. Vagy csak a vegák lesznek morcosak a témától? Ki tudja... A lényeg, hogy javaslom másnak is megkóstolni ahelyett, hogy  kiküldjük a franciáknak (itt szedik a szegényebb sorsú gyerekek és kilóra adják le)