2015. július 31., péntek

Simplier, minimalism vagy ennek valami helyes magyar fordítása

Mostanában sokat foglalkozok a témával. Sajnos csak angol nyelvű irodalmat találtam, de azt bőségesen. Jó lenne találni erre egy frappáns magyar megfelelőt, mert a minimalizmus, meg az egyszerűsítés nem igazán fejezi ki a dolog lényegét...szerintem.
A lényeg, hogy nagyon szimpatizálok az irányzattal, és érzem, hogy sok problémám gyökere ennek a minimalizmusnak a hiányában rejlik. Mit is jelent ez röviden? Azt, hogy szabadulj meg a kacattól - úgy lelki mint  fizikai síkon - és akkor kristálytiszta lesz, hogy mi a fontos az életben. Meggyőződésem, hogy amikor elmegy valaki nyaralni, akkor nem elsősorban a hely szépsége, az éttermi kaja vagy a nap melege az, ami "csodaszéppé" teszi a nyaralást, hanem éppen az, hogy csak a legszükségesebbeket viszi magával az ember, így nem terelődik el folyton a figyelme  hol a jaj, ezt meg kéne kötni, jaj ezt be kéne festeni, jaj, ezt el kéne olvasni - hanem tud tisztán és kizárólagosan a gyerekkel focizni. Ettől ez az élmény sokkal intenzívebb lesz. Szerintem.
Nos, a lényeg, hogy én is hozzákezdtem a kacatmentesítéshez (decluttering). Nem egyszerű :) Lemondani dolgokról, amik teljesen jó állapotúak... netalán a kukába dobni. Fáj. Van az a verzió, amikor rásózod valakire, akit úgy ítélsz meg, hogy csóróbb, mint te. Ezt a megoldást azért vetettem el, mert az életmódunkból adódóan mi sajnos sokszor kerülünk ilyen helyzetbe, hogy csórónak - vagy épp több szabad hellyel rendelkezőnek - néznek és zsákszámra zúdítják ránk a lomjaikat. Van úgy, hogy ez már sértő méreteket ölt (A csúcs az, amikor még hálás viszonzást is várnak azért, amire nekem egyáltalán nem volt szükségem.) Aztán kitaláltuk, hogy mégse a kukába landoljon, hogyan érhetnénk el, hogy olyan emberhez juttassuk el, aki pont erre vágyik? KIRAKODÓVÁSÁR. Életünkben először leküzdöttük a vasárnap reggeli hajnali keléssel való összeférhetetlenségünket, és kimentünk a legközelebbi kirakodóvásárba, kivittünk egy csomó játékot, babacuccot, edényt, könyvet. FlyLord egyáltalán nem hitt benne, én meg csak a bulit láttam. Első három körön (mindig amikor épp kipakoltam), elkezdett szakadni az eső. De mint ahogy Coelho is megírta az Alkimista című regényében: túl kell esni a kezdeti megpróbáltatásokon, minden alkalommal hűségesen visszapakoltam, remélve a legjobbakat. Két ilyen kipakolás között adtam el három könyvet... ez volt a megdöbbentő kezdet. És azután, hogy elmentek a felhők, nem volt többé egy nyugodt percem sem. Vették, mint a cukrot. A kidobásra szán lovacska boldog vigyort kölcsönzött új tulajdonosának, a nagymami telipakolt egy szatyrot az unokának szánt játékokkal, az anyagi gondokkal küzdő kismama megkönnyebbülten cipelte magával az olcsón vett alig használt utazóágyat, a csóró de értelmes nyugdíjas teli rakta kis szatyrát könyvekkel... ÉS TÖK ELÉGEDETT VOLTAM :) Egyik részről éreztem a mázsás súlyokat, amiktől végre szabadulok meg, másik részről meg láttam az örömet a vásárlók szemében, akik pont erre vágytak, és végre megszerezhetik elérhető áron. (Azoknak, akik láthatóan továbbkereskedés céljából vásároltak, dupla/tripla árat mondtam :D) A befolyt pénzből pedig csaptunk egy nagy lakomát a helyi étteremben. Mindent egybevetve remek napunk volt. Már gyűjtöm a cuccot a  következő alkalomra. Remek érzés, ahogy ürülnek a szekrények, a sarkok, amikor a régen vagy tán sose használt holmik, a "majd egyszer jó lesz valamire" kacatok végre kipucolódnak az életterünkből helyet adva ezzel az egyszerűségnek,  és ezen keresztül esélyt adva arra, hogy meglássuk azt, ami igazán fontos az életben.

4 megjegyzés:

  1. Ámen :)
    Azt hiszem, követni foglak, csak kerüljek végre haza. Ez lesz gyűjtögető életmódom vége és valami új kezdete, az emberem legnagyobb örömére... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. He-he, nálunk az a baj, hogy férj legalább annyira gyűjtögető, mint én. Ebből adódóan van három hatványozottan gyűjtögető gyermekünk. Borzalom, mi van itt. De már látom az alagút végét. Saját példámmal próbálok hatni a családra. :)

      Törlés
  2. Jaj de jó! Nekem is volt egy ilyen lendületem, a helyi piacon, még induló konmarizásom idején, bár nem volt ennyire sikeres a biznisz. De tudom, milyen az a jó érzés, mikor meg is szabadulsz, és boldoggá is teszel. :)

    VálaszTörlés
  3. Epp ma este kezdtuk olvasni Wass Albert: Erdok konyve cimu konyvet, elso fejezet: van a ronto-ember, a gyujto-ember es a lato-ember. Kedvesem, lato-ember leszel Te is, ugye? :) fejeztuk be es akkor most meg olvasom a bejegyzesedet :) hat, nekem is el kellene kezdenem ezen az uton jarni, volna mit kihajitani, hajaj, koszonom a lenduletet :)

    VálaszTörlés