2015. augusztus 21., péntek

Nehézségek és csodák

A nyár folyamán nem kis nehézségünk akadt az élősködő ragadozókkal. Mert ugye aki a természet rendjébe beleavatkozik, annak ezzel is kell számolni. Tavasszal a nyúlmészárlás felfedezése után addig üldöztük a macskákat, míg már a házunk tájára se mertek jönni... Azonnal fel is fedezhettük, hogy semmilyen totalitárius rendszer nem működik, így a macskanélküliség sem... Teret hódított ugyanis a patkány. Nem sokkal a macskák eltűnése után már a bejárati ajtóban találkoztam egy meglehetősen jóképű példánnyal. (Alig hiszi az ember, hogy ennek a  kis állatnak a neve milyen negatív hangzású: PATKÁNY) Ez - úgy tűnt - a jobbik eset volt, a rosszabbik a csirkeólban való megtelepedés volt. Egyik éjjel (pont a nyaralás előtti éjszakán) 25 kiscsirkémet ölt meg egy? bestia. Patkány volt, mert láttuk akkor is, és később is. Egyből szereztünk két friss kismacskát, de mivel már a második éjszaka konfliktusba keveredett a beste ragadozókkal - és úgy tűnt, ő húzta a rövidebbet - arra gondoltunk, szüksége van erősítésre. Sajnos a kutyáinkra nem számíthatunk. A komondor minden hajcihő nélkül lefojtja és megeszi akár a libát is, a vizsla meg vadászkutya lévén csak megöli és otthagyja a csirkét, nyulat. Jól bevásároltunk ezekkel is, fenét kell a flancolás, meg a fajtiszta, meg a miegyéb. Elzárva kell őket tartanunk, ha nem akarjuk, hogy kipusztítsák a vagyonunkat. A vizslát ezúton is meghirdetem... 2 éves magyar vizsla szuka chippel. Akinek kell vigye! A tapasztalat: csak korcs és abból is a kistestű. Szereztünk hát egy fél éves kicsi korcsot, aki Süti névre hallgat. (Ezen felbuzdulva a gyerekek elnevezték a két új macskát Pudingnak és Bonbonnak - hogy teljes legyen a desszertkészlet :) )
Süti első pillanatban belopta magát a szívembe. Elegem volt már az ugrálós, harapdálós idióta, fékezhetetlen kutyákból. Süti más. Először is abban más, hogy nem akarta belopni magát a szívembe, egyenesen utált és morgott rám. Valahogy csak hazavittem autóval 2,5 km-t döcögtünk a földesúton. Itthon megetettük, megszeretgettük, aztán bementünk ebédelni. Amikor kimentünk, hűlt helyét találtuk. Gondoltam, biztos bebújt egy bokor alá és onnan röhög, hogy mi hogy keressük. Simán kinéztem belőle az előzmények alapján. De miután másnap sem került elő, írtam a gazdájának viccesen, hogy meglépett a kutya. Visszaírt: Itt van. Komolyan lehidaltam. Olvastam én a Bogáncsot, meg a Lassie hazatértet, de ezt nem hittem volna... ezt tényleg nem. Először is, hogy ment ki a kerítésen??? Újra elmentem érte, de ettől fogva mágikus kutyaként tekintettem rá. A nagylányom egy egész napig ki se engedte az öléből, hogy szeressen itt nálunk lenni. Azóta velünk van, és végre érzem, hogy ő az igazi. A gazdája megnyugtatott, hogy megfogja az egeret is és a patkányt is, de a tyúkot nem bántja, mert a kakas egyszer nekiugrott. No, kell ennél több? Éljenek a korcsok!