2015. szeptember 29., kedd

Házip(r)a(k)tika

A nagylányom nagyon fülfájós volt egy időben. Mint utóbb kiderült, ezt nála a tejérzékenység okozta. (Három hónap tejmegvonás rendbe tette). No a lényeg, hogy akkor ezt még nem tudtam, amikor éjszakánként szívfájdítóan sírdogált a fülfájása okán. Volt, hogy nappal is csak hüppögött. Az orvos nem tudott mást javasolni, mint hogy fújja rendesen az orrát... vagy szívjam a porszívós orrszívóval. Volt, hogy napokig ez se segített, úgyhogy elkezdtem kétségbeesetten keresni egyéb megoldásokat.
Találtam egy magánklinikát, ahol orrjárat átmosást csinálnak... horror áron Budapesten, napi szinten. Persze ez nálunk kizárt volt. Így aztán utánajártam a technikának, beleástam magam a témába és megszületett a házi módszer. Amikor minden részlet összeállt a fejemben, elmentem a háziorvoshoz, és előadtam neki azt ötletem. Nem találta elvetendőnek, úgyhogy kipróbáltam. A lényeg az, hogy sós vagy zsályás vizet melegítek testhőmérsékletűre, azt felszippantom egy fecskendőbe, amit az egyik kezemben tartok. A másikban a porszívós orrszívó csöve. A gyerek a lábam között fekszik, a feje felém. Elindítom a porszívót és míg az egyik orrlyukán szívom a trutyit, a másikon szép lassan engedem le a sós/zsályás levet. Átjön az orrszívós oldalra egy csomó - egyébként mozdíthatatlan - lunyával. Olyannyira hatásos volt, hogy az akkor két éves kicsi lányom magától jelezte, hogy ő is szeretné, ha el volt dugulva az orra. Ez biztosíték volt számomra, hogy fájdalmas nem lehet ez az eljárás, ha ő maga kéri.
Emellett készítettem egy sapit, amibe varrtan sópárnácskákat. Télen a radiátoron voltak, így cserélgetve napközben is tudott tenni-venni fülmelegedés közben:



2015. szeptember 22., kedd

Harc a patkányokkal

Úgy látszik több felvonásos lesz ez a háború. Süti jó kutya, megtesz minden tőle telhetőt, hogy zavarja a dögöket. Volt, hogy láttam a szájában kispatkányt is! Puding és Bonbon is jó munkát végeznek, de a patkányok száma olyan méretet öltött, hogy ez nem elég.
Kaptunk már tanácsot: csapda, vadászgörény, méreg, puska.... De keressük a mi utunkat ebben is. Na nem a patkányok lelki világát féltem, hanem a sajátomat.
Most valami gázzal próbálkozunk, ami időlegesen kiűzi őket a járatukból (aztán később visszatérnek). Abban reménykedünk, hogy a kutya+macska+gáz kombó hat. Sajnos már a nagy kacsáink sincsenek biztonságban. Az utóbbi héten 3-mat öltek meg a patkányok. Úgy döntöttünk a télre semmilyen jószágot nem hagyunk meg. Sajnos így a jövő évi keltetős reményem is kútba esik, de aki azt látja, hogy a jószágának a negyedét már kinyírták a dögök, akkor menti ami menthető. A tojásért meg kár tyúkot tartani, ha a tojást is elviszik a fenevadak. Így áll a szomorú helyzet.