2015. október 19., hétfő

CNG - avagy a lehető legkíméletesebb megoldás

 Amikor az 5 fős átlagos méretű családunk tavaly 6 főre bővült, szomorúan vettük tudomásul, hogy 17 éves autónktól meg kell válnunk, ha még szabályosan együtt szeretnénk utazni valahová. Persze az igazi az lenne, ha tömegközlekednénk, de belátom gyarlóságom, a gyerekek méretére és számára tekintettel ez még várat magára. A fiam születése után még húztuk az időt 8 hónapig, én alapvetően egy Barkasra vagy egy echós szekérre szavaztam volna, mert azok illettek volna az imidzsemhez, de apuka több szempontot megvizsgált, nemcsak az én imidzsemet.
Így került a látóterünkben a CNG. A CNG a Compressed Natual Gaz rövidítése, és a mi esetünkben ez üzemanyagot jelent. Ez gyakorlatilag az a földgáz, ami mindenkinek jön otthon a gázvezetékéből, és ha meggyújtja a gáztűzhelyét, akkor azt is érezheti, hogy mennyire szennyezi a levegőt az égése. Az égés során gyakorlatilag szinte csak tiszta szén-dioxidra és vízre bomlik. Ez az üzemanyaga a nagyvárosi környezetkímélő autóbuszoknak is. Úgy döntöttünk, ha már autót veszünk, nem lehet más, csak ilyen. Persze van hátránya is. Kevés tankolási lehetőség van itt Magyarországon (Romániában meg egyáltalán nincs), de mivel a közeli nagyvárosban éppen van kút, belehelyeztük a pakliba, hogy néha a 14 liter befogadóképességű benzintartályra leszünk utalva... ugyanis egy gombnyomással lehet váltani az üzemanyagok között. Éppen egy éve vettük meg az autónkat, és nem bántuk meg. Szeretem, hogy nem bűzöl az orrom alá, amikor reggel pakolom be a gyerekeket, mert nincs semmiféle szaga. A lelkiismeretem pedig így a lehető legnyugodtabb. A gáz ára eleinte sokkal kedvezőbb volt, de az ország vezetése nem gondolta, hogy valami előnyhöz kellene engedni azt, aki kíméli a környezetet, ezért az év folyamán kemény adóval sújtották. Ettől függetlenül még mindig a benzines verzió feléért járjuk az utakat. Ráadásul ezalatt az egy év alatt nyílt még 2 kút, az egyik éppen a szülővárosomban, így a szülői látogatások alkalmával is tudunk üzemanyagot vételezni. Nyugat Európában pedig hemzsegnek a CNG kutak, aki gyakran jár ki, annak feltétlenül érdemes ezzel közlekedni.

Lomtalanítás (declutteing) a létszükséglet (minimalizmus) jegyében

Követtem egy hónapig a Minimalisták lomtalanító programját. Először azt hittem, hogy az én szegényes háztartásomból nincs olyan sok dolog kidobni való, hogy az első nap 1-et, a második nap 2-tőt és így tovább a harmincadik nap 30 cókmókot hajítsak ki. Tévedtem. Hát volt. Sőt mi több, még egy hónapra tuti be tudnék nevezni. Azt gondoltam, csak az ilyen pénzes amerikaiaknak van ennyi kacatja. Amíg bele nem kezd az ember, el sem tudja képzelni, hogy milyen rakás szeméten él (bocsi azoktól, akiknél ez nem így van).
Emlékszem, a nagymamám ilyen olyan "egyszer még jó lesz valamire" kincseit egyetlen 30 cm széles asztalfiókban tárolta. Abban voltak a befőttes gumik, a parafa dugók, némi cérna és tű, pár nejlon zacsi, tömítés a gázpalackhoz. Ennyi. Na nem részletezem, hogy ezek a "kincsek" nálam mennyi helyet foglalnak...
Hogy miket is sikerült ilyenkor kidobnom? A teljesség igénye nélkül pár haszontalannak ítélt dolog:
- kicsi háromágú süteményes villák (talán a naggyal nem esik olyan jól a torta?);
- fürdősó (nem értem minek tároltam, amikor a műanyag kádat felmarta, ezért nem használtam);
- hímzőfelszerelés (szép dolog a hímzés, de kb. 7 éve nem volt rá időm... vajon a következő 7 év hímezgetéssel telne? Erősen kétlem.)
- a fonalaim jelentős része (minek tartogatom a csomó műszálas fonalat, amikor úgyis csak gyapjúból kötök? Mert jó lesz még valamire??? EZÉRT FOGLAL EL EGY SZEKRÉNYT????)
- jégkockatartó (nagyon hasznos, de még SOHA nem használtam. Ezután tán fogom?)
- 4-5 darab rossz mobiltelefon (tán a fiókban megjavul, vagy valamelyik alkatrészt akartam felhasználni?)
- ragasztópisztoly (4 éve használtam utoljára... amikor megvettem)
- kb. 200 db tejfölöspohár (jó lesz a palántáknak... csak már nem tejfölöspohárba, hanem fóliába vetem a palántának valót)
- a három szett kávéskészletből kettő nem kell. (persze, ha eltörik az egyik? Akkor majd gondolkodunk ezen. Addig meg fölöslegesen foglalja a helyet)
- könyvek (amikről tudom, hogy már kinőttem. Nem, nem gyerekkönyvek, csak a mondanivalója már nem fog nekem szólni soha, mert lejárt az az idő. Tartsam meg a lányaimnak? Még 20 évig??? Aztán lehet, hogy a szentimentális anyjára gondolva ő maga hajítja ki. :) Hagyjuk meg kialakulni a maga ízlését.)
Sorolhatnám még, de talán bepillantást engedtem abba, hogy hogyan működik ez nálam. Persze a cuccok nagy részét nem kidobtam, hanem a már említett kirakodóvásárban  értékesítettem és alkalmanként egy-egy éttermi ebédre váltottam.
Az eredmény? Megmondom őszintén a 3 hónap alatt még semmi sem hiányzott azok közül, amiket eladtam. És ami a lényeg: tisztábbnak, rendezettebbnek érzem magam is, nemcsak a környezetemet. Mintha a kiselejtezett tárgyakkal magamból is megszabadultam volna részektől, amik megosztottak. Nem hívogat a hímzős vödör, és fura módon ez inkább megkönnyebbülés. Nem követelőzik a sok ócska fonal sem(hogy legalább egy takarót csináljak belőlük, ha már vannak), így már két lépéssel közelebb kerültem ahhoz, ami igazán érdekel, ami igazán örömmel tölt el. Azt hiszem, ez lehet az az érzés: a kevesebb több.

2015. október 12., hétfő

Van, ami nem működik a szaktanács ellenére sem

Amikor megvettük a vályogházat, fogalmunk sem volt arról, hogy milyen módszerekkel kell karbantartani egy ilyen természetes épületet. December 30-án költöztünk be, májusban kezdtük felújítani, de én csak a nyáron szembesültem azzal, hogy nem olyan egyszerű ez, mint ahogy gondoljuk. Semmi sem úgy működik egy vályogháznál, mint ahogy azt a "szakemberek" gondolják más építményekből szerzett tapasztalataik alapján. Így hát időt és fáradtságot nem kímélve beleástam magam a szakirodalomba, és a netes fórumok ezzel foglalkozó szárnyaiba és kialakult a fejemben egy stratégia. Korábban már írtam a szobafelújításról, ami remekül sikerül. Volt azért, ami nem sikerült ilyen remekül.
Az indexes vályogházas fórum egyik szakija Mednyánszky Miklós -  aki könyvet is írt a témában -  nagyon sok megoldásnál segített. De azért néha kicsit kételkedek abban, hogy ő valóban lakóhelyként tekintett-e a felújítandó épületekre. A konyha padlóját a korábban általam is leírt megfontolások miatt (hogy ti. a beton a falakhoz vezeti a nedvességet, és olyan aljzat kell, ami átengedi a talajpárát) téglával képzeli el kirakni, természetesen alatta semmiképp sem használva beton aljzatot. Sok megoldást végiggondolva végül mi mi is nekivágtunk ennek, mert a nem természetes dolgoktól magunk is idegenkedtünk.
Először is felszedtük a metlachit:
Kis segítséggel :)





Kulé kavics+sóder+homokágy











Fugázás 2/3 részig homokkal




És a téglaközök kitöltésének felső egyharmada mészhabarccsal  történt. A könyv arról biztosít, hogy kb. 2 év alatt kialakul a végleges felület, lehet takarítani, fényes lesz, jó lesz.
Nos, 4 év telt el...

Nemhogy nem takarítható (a zsíros dolgokat egyből beissza, és soha többé ki nem szedhető), de a mészhabarcs közök porlanak kifelé úgy, hogy 2 éve már egyszer újraöntöttük, mert tarthatatlan volt. Sőt tavaly volt olyan forgalmas helyen lévő téglaköz, ahová cementes anyagot tettünk, de az is kimorzsálódik. Rájöttünk arra is, hogy miért. A téglák alatt lévő homok, sóder, kavics nem ad egy stabil alapot (ami egy hajópadlónál nem számít) a tégla bár észrevehetetlenül, de mozgásban van és mivel statikus, ezért a gyengébb ellenállás enged: a fuga. Az idén fogalmazódott meg először, hogy ez így most már tarthatatlan. Még a döngölt agyagpadlóval is jobban járnánk... A megoldás még várat magára. Vagy mégis betonozunk a végén, vagy ez a helység is hajópadlót kap... vagy nem tudom.
Remélem másnak is segít ez az írás, hogy jobban megismerje ezt az alternatívát... Persze nem kizárt, hogy mi rontottunk el valamit, ezért írtam le részletesen, hogy hogy csináltuk. Ha valakinek van valami használható ötlete, szívesen fogadom.
És ha már Mednyánszkiynál tartunk. A könyvében azt írja, hogy a hajópadlót a helység ablakaira merőlegesen kell letenni. Követtük, ennek nem néztünk utána. Aztán kiderült, hogy pont ellenkezőleg. Amikor személyesen a szerzőtől kérdeztem meg, hogy ezt hogy gondolta, akkor azt válaszolta, hogy biztos elírás. Hát köszi! Szóval mértékkel ajánlom a könyvét.









2015. október 6., kedd

Népi bölcsesség

Nem sok ilyet hallottam, mert én is városi gyerek vagyok, de állítólag nagyon hasznosak az életben.
Ezt talán én is alá tudom támasztani, miután a hét végén az egyik hagyományőrző tanyán fejemhez vágtak egy ilyet, amikor leültem a csupasz kőre a verandán.

Aranyérre legyen gondod, segged alá tegyél rongyot!

Aztán elgondolkoztam, hogy hallottam-e már más népi bölcsességről. Eszembe jutott a Jó szomszédság fél gazdagság. Lehet, hogy ez utóbbit Wass Albert könyvében olvastam... de biztos így van. Most van reményem, hogy talán végre kapunk egy jó szomszédot. Amíg csak albérlők laktak közel s távol, nem lehetett számítani semmi jóra. Lakott itt leszbi, autótolvaj, feketekereskedő, hibbant, üldözési mániás... komolyan! Nem túlzok. Valahogy a mellettünk lévő eldugott tanyára nyilván értelmes ember miért is menne albérletbe. Ezt én is hamar beláttam. De most végre az év végén megveszik a tanyát! Lesz egy igazi tulajdonosa jelenléttel, kopácsolással, füstölő kéménnyel, hajnali odaköszönéssel, alkalmankénti borozással... és talán majd asszonnyal és gyerekkel is bővül a porta. Nem illúzió ez, ismerjük a fickót, egyidős velünk és a környező földeket ő birtokolja. Mondhatom, hogy jóban vagyunk... ha az eddigi lakókkal hasonlítom össze a kapcsolatunkat. Nyilván az elveink, a terveink, eszközeink és céljaink nem egyeznek, de nem is bánom már, csak ember legyen!
Tanulságként én nem tudok hirtelen ilyen népi bölcsességet kreálni, de aki kiköltözik a vadonba, az ne csak a házat, ne csak a környéket, ne csak a közeli települést vizsgálja meg, hanem nagyon nézze meg, hogy ki/kik lakik/laknak mellette... mert nagyon nem mindegy. Én mondom ezt 7,5 évi szenvedés távlatából.

2015. október 4., vasárnap

Részsikerek

Na, mit hoztam ma megmutatni??? Legalább akkora az örömöm, mintha aranyat találtunk volna:





Ezek még kicsik, de megnőttek volna. Hárman vannak és hangosak. És meg fognak halni... természetesen. Elnézést minden állatvédőtől! Ha gondolják, szívesen nekik adom őket továbbtartás céljából.
A napokban volt még egy piciny "örömöm": sikerült a főpatkány farkára rácsapnom, ez ugyanis már a jelenlétemben is előjön és eszi a gabonát. Nagyon eldurrant az agyam, eszembe jutott mind a 34 csirkém, mind a 4 kacsám, és az a számtalan tojás amiket ez és a családja pusztított el. Minden haragom beleadtam az ütésbe. Utána egy napig nem láttam, de végül úja felbukkant és folytatta fényűző életmódját a csirkék etetőjében... Minden vágyam, hogy őkelmét elkapjuk... már mindannyian megismerjük a jellegzetes tépett faráról. Ő lehet az anya. Ma offenzívát indítottunk ellene... karbiddal próbáltuk kifüstölni. Minden lehetséges kijáratánál ott állt valaki vasvillával vagy kutyával. Egy ideig hallottuk, hogy vadul kapar, aztán csend lett. Remélem, ez lesz a vége a harcnak!