2015. október 19., hétfő

Lomtalanítás (declutteing) a létszükséglet (minimalizmus) jegyében

Követtem egy hónapig a Minimalisták lomtalanító programját. Először azt hittem, hogy az én szegényes háztartásomból nincs olyan sok dolog kidobni való, hogy az első nap 1-et, a második nap 2-tőt és így tovább a harmincadik nap 30 cókmókot hajítsak ki. Tévedtem. Hát volt. Sőt mi több, még egy hónapra tuti be tudnék nevezni. Azt gondoltam, csak az ilyen pénzes amerikaiaknak van ennyi kacatja. Amíg bele nem kezd az ember, el sem tudja képzelni, hogy milyen rakás szeméten él (bocsi azoktól, akiknél ez nem így van).
Emlékszem, a nagymamám ilyen olyan "egyszer még jó lesz valamire" kincseit egyetlen 30 cm széles asztalfiókban tárolta. Abban voltak a befőttes gumik, a parafa dugók, némi cérna és tű, pár nejlon zacsi, tömítés a gázpalackhoz. Ennyi. Na nem részletezem, hogy ezek a "kincsek" nálam mennyi helyet foglalnak...
Hogy miket is sikerült ilyenkor kidobnom? A teljesség igénye nélkül pár haszontalannak ítélt dolog:
- kicsi háromágú süteményes villák (talán a naggyal nem esik olyan jól a torta?);
- fürdősó (nem értem minek tároltam, amikor a műanyag kádat felmarta, ezért nem használtam);
- hímzőfelszerelés (szép dolog a hímzés, de kb. 7 éve nem volt rá időm... vajon a következő 7 év hímezgetéssel telne? Erősen kétlem.)
- a fonalaim jelentős része (minek tartogatom a csomó műszálas fonalat, amikor úgyis csak gyapjúból kötök? Mert jó lesz még valamire??? EZÉRT FOGLAL EL EGY SZEKRÉNYT????)
- jégkockatartó (nagyon hasznos, de még SOHA nem használtam. Ezután tán fogom?)
- 4-5 darab rossz mobiltelefon (tán a fiókban megjavul, vagy valamelyik alkatrészt akartam felhasználni?)
- ragasztópisztoly (4 éve használtam utoljára... amikor megvettem)
- kb. 200 db tejfölöspohár (jó lesz a palántáknak... csak már nem tejfölöspohárba, hanem fóliába vetem a palántának valót)
- a három szett kávéskészletből kettő nem kell. (persze, ha eltörik az egyik? Akkor majd gondolkodunk ezen. Addig meg fölöslegesen foglalja a helyet)
- könyvek (amikről tudom, hogy már kinőttem. Nem, nem gyerekkönyvek, csak a mondanivalója már nem fog nekem szólni soha, mert lejárt az az idő. Tartsam meg a lányaimnak? Még 20 évig??? Aztán lehet, hogy a szentimentális anyjára gondolva ő maga hajítja ki. :) Hagyjuk meg kialakulni a maga ízlését.)
Sorolhatnám még, de talán bepillantást engedtem abba, hogy hogyan működik ez nálam. Persze a cuccok nagy részét nem kidobtam, hanem a már említett kirakodóvásárban  értékesítettem és alkalmanként egy-egy éttermi ebédre váltottam.
Az eredmény? Megmondom őszintén a 3 hónap alatt még semmi sem hiányzott azok közül, amiket eladtam. És ami a lényeg: tisztábbnak, rendezettebbnek érzem magam is, nemcsak a környezetemet. Mintha a kiselejtezett tárgyakkal magamból is megszabadultam volna részektől, amik megosztottak. Nem hívogat a hímzős vödör, és fura módon ez inkább megkönnyebbülés. Nem követelőzik a sok ócska fonal sem(hogy legalább egy takarót csináljak belőlük, ha már vannak), így már két lépéssel közelebb kerültem ahhoz, ami igazán érdekel, ami igazán örömmel tölt el. Azt hiszem, ez lehet az az érzés: a kevesebb több.

1 megjegyzés:

  1. Áááááh, hogy ebből mennyi mindent elfogadtam volna :) Pl a hímző és kötőfonalakat..:) Amúgy teljesen megértelek, épp most értékesítem a felgyűlt gobelin és keresztszemes készletet, amiket sosem fogok kivarrni..

    VálaszTörlés