2015. október 6., kedd

Népi bölcsesség

Nem sok ilyet hallottam, mert én is városi gyerek vagyok, de állítólag nagyon hasznosak az életben.
Ezt talán én is alá tudom támasztani, miután a hét végén az egyik hagyományőrző tanyán fejemhez vágtak egy ilyet, amikor leültem a csupasz kőre a verandán.

Aranyérre legyen gondod, segged alá tegyél rongyot!

Aztán elgondolkoztam, hogy hallottam-e már más népi bölcsességről. Eszembe jutott a Jó szomszédság fél gazdagság. Lehet, hogy ez utóbbit Wass Albert könyvében olvastam... de biztos így van. Most van reményem, hogy talán végre kapunk egy jó szomszédot. Amíg csak albérlők laktak közel s távol, nem lehetett számítani semmi jóra. Lakott itt leszbi, autótolvaj, feketekereskedő, hibbant, üldözési mániás... komolyan! Nem túlzok. Valahogy a mellettünk lévő eldugott tanyára nyilván értelmes ember miért is menne albérletbe. Ezt én is hamar beláttam. De most végre az év végén megveszik a tanyát! Lesz egy igazi tulajdonosa jelenléttel, kopácsolással, füstölő kéménnyel, hajnali odaköszönéssel, alkalmankénti borozással... és talán majd asszonnyal és gyerekkel is bővül a porta. Nem illúzió ez, ismerjük a fickót, egyidős velünk és a környező földeket ő birtokolja. Mondhatom, hogy jóban vagyunk... ha az eddigi lakókkal hasonlítom össze a kapcsolatunkat. Nyilván az elveink, a terveink, eszközeink és céljaink nem egyeznek, de nem is bánom már, csak ember legyen!
Tanulságként én nem tudok hirtelen ilyen népi bölcsességet kreálni, de aki kiköltözik a vadonba, az ne csak a házat, ne csak a környéket, ne csak a közeli települést vizsgálja meg, hanem nagyon nézze meg, hogy ki/kik lakik/laknak mellette... mert nagyon nem mindegy. Én mondom ezt 7,5 évi szenvedés távlatából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése