2015. november 9., hétfő

Gyimesi tanulmányút

Az elmúlt időszakot a gyimesi havasokban töltöttük az ottani emberekkel szoros kapcsolatban. Sok minden megrendült bennem, nagyon nehezen írok még mindig róla...valahogy mintha szembenéztem volna azzal, hogy mi itt milyen pojácák vagyunk. Azért vagyunk messze az önellátástól, a minimalizmustól és mindentől, amihez azt gondoltam közel vagyok, mert az igényeinket nem én, nem mi határozzuk meg, hanem még mindig az a közeg, amiben élünk... mert hát ebben kell élnünk, és valamilyen szinten ebbe kell beilleszkedjünk. Azonban ott bebizonyosodott, hogy sokkal de sokkal kevesebb is elég volna.
De nekünk változatosan kell táplálkozni, hogy egészségesek legyünk. Vajon a bácsi, ott fenn a Havasok tetején a kalyibájában, aki mindig puliszkát és tejterméket evett, nagy ritkán húst vagy tojást - ez a bácsi ezen az "egészségtelen" koszton hogy a fenébe élt 98 évet úgy, hogy az utolsó évéig teljes mértékben ellátta önmagát? A társai, akiket felhoztak példának ugyanilyen szép kort éltek meg ugyanezen az egyhangú táplálékon...  Ellenben nekünk füge kell, meg citromfa, meg almafa, meg paradicsom meg paprika, ami mind-mind nem ezen az éghajlaton őshonos. S mindez csak azért kell, hogy változatos legyen az étrendünk. Vajon tényleg szükség van erre???
Vajon tényleg szükség van pénzre? Találkoztunk ott emberekkel, akik bár dolgoztak életükben, "nincs ki az évük", ezért SEMMI nyugdíjat nem kapnak. Dolgoznak. Élnek és virulnak. Boldogok. Boldogabbak, mint az itteni öregek többsége. Ott, mintha egy láthatatlan vidámság-felhő gomolyognak az emberek között, minden nehézség ellenére. Vajon miért???
Egy olyan házban laktunk, ami a falu szélén volt, fenn a patak mellett, ahová nem tudott felmenni az autó csak a szekér. A házban nem volt villany, eredeti 1910-es bútorzatával visszaröpített minket az időben. Ez nem afféle kuriózum volt, körülöttünk is laktak pont ilyen körülmények között. A szomszéd néni elcsodálkozott a holmijaink mennyiségén. Azt gondolhatta tán, hogy egy évre jöttünk. El is szégyelltem magam, hogy ilyen sok cucc az, amire azt mondom: KELL. A szomszéd néni még egy poharat sem fogadott el (nem gondolta azt, hogy majd jó lesz még valamire, hanem tisztán látta, hogy a kicsi házikójában nincs helye szemétnek.) A kunyhója egyetlen apró helységből állt, amiben két ágy, egy asztal, egy konyhakredenc és egy vaskályha volt. Ketten éltek itt a fiával. Villany nélkül... nyugdíj nélkül... munkanélküli segély nélkül. A néni mindig viccelődött, sose panaszkodott, egészen eredeti poénjai néha csak későn estek le.
Szóval arra jutottam, hogy itt Magyarországon is lehetséges az önellátás, csereberével szigorúan pénzügyi haszon nélkül, nehogy morcos legyen a NAV, de sajnos itt minket olyan közeg vesz körül, akik nemhogy nem csodálnak, de megszólnak és lenéznek,sőt rád uszítják a gyerekvédelmet,  ha csak két ruhátok van, ha nincs villanyotok, nincs folyóvizetek és sok-sok mínusz pontot ad a védőnő, ha nincs központi fűtésed, csak kályhával tüzelsz és főleg, ha nincs mérhető jövedelmed. Ha gyereked van, rád szállnak és addig taposnak, míg megtörsz. Tisztán látom, hogy ez nem az én világom, nem az én igényeim, és mégse tehetek semmit, esetleg csak akkor ha a gyerekek mind betöltik a 18-at. Szomorú, hogy az állami szervek az anyagi javak hiányát a gondatlansággal azonosítják... csak azért, hogy te is vedd ki a részed a termelésből... a pénztermelésből...
Most ott fenn a Kárpátok tetején, ahol senkit sem érdekel, miből tartod el a gyereked, megtapasztaltuk, hogy megfizethetetlen a nyugalom, amelyet a körülötted élők hasonló helyzete biztosít. Merthogy ott ez nem opció, hanem kőkemény kényszer. Nem zargatnak oltásokkal, meg státuszvizsgálatokkal ( még iskolába-/óvodábajárással sem). Hagynak élni, és örül az állam, ha nincs gondja veled.  Megfordult a fejemben, hogy esetleg ott, mint itt... de aztán elhallgattattam a kis gondolatot azzal, hogy nem véletlen születtem ide, és valószínűleg itt van dolgom, még ha keményebbnek is tűnik, mint odaát. Na meg nem bírom a hideget sem :)

2 megjegyzés:

  1. Sziasztok!

    Tetszik a blogotok!
    Lenne egy kérdésem, a tavasszal készített komposztkazán hogy szuperált? Végül rá lett kötve a fűtésre? Mik a tapasztalatok vele?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A komposztkazánt igen, rákötöttük a rendszerre. A tapasztalat elég egyszerű: a komposzt tömörödik, azaz esik össze. Ezzel a mértékű tömörödéssel nem számoltunk, és csak lestünk, amikor a KPE csövek törtek meg a komposzt belsejében. Mivel meg volt törve a cső, nem tudtuk keringetni a vizet. Az első két törést még "kiástuk", de a végén már nem tudtuk, hová túrjunk, úgyhogy max egy estényire langyosította be a radiátorokat. Ebből nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni. De a kísérletezést nem hagyjuk abba. Tavasszal másképp csináljuk.

      Törlés