2015. december 4., péntek

Tartozásaim

Több esetben történt, hogy a bejegyzésemben utaltam egy későbbi időpontra, amikor majd beszámolok egyes dolgok alakulásáról. Szégyen, hogy ezekre nem tértem vissza. Most tehát, ami hiányosságomra emlékszem, azt pótolom.
Az első ilyen elmaradásom a hamulúggal kapcsolatos, amiről ebben a bejegyzésben írtam. Nos azóta megtudtam, hogy a hamulúg színe fafajtánként változik. Tehát az én barnás vöröses hamulúgommal nem volt semmi gond, egyszerűen ilyen az akác hamujából kinyert lúg. A töménységével sem volt probléma, mosogatásnál úgy oldotta a zsírt, mint a parancsolat. Azóta nyárfából nyert hamuból is csináltam, az átlátszó lett. Azt olvastam még, hogy forríalással lehet töményíteni rajta, de az én kezemnek már ennyi lúg is sok volt, mert leoldotta az ujjlemonyatomat is :D

A másik elmaradásom a komoposzkazán. Egyik kedves olvasóm kérdezett rá, és ekkor indult el a lavina a fejemben, hogy nekem tulajdonképpen több tartozásom is van. Szóval a komposztkazánt végül rákötöttük a rendszerre, amikor már éreztük, hogy meglehetősen forró a belseje. Amikor azonban elindítottuk a keringető szivattyút, azzal találtuk szembe magunkat, hogy nem jön a víz... Hmmm. Lassan azért leesett a probléma oka.
Ha alaposan megnézitek ezt a képet, akkor látszik, hogy középtájon jön kifelé a halomból egy KPE cső darab. Elég szerencsétlenül áll, mert ugyanis abban a pillanatban, hogy a komposzt tömörödése révén súly nehezedett rá, megtört és ezzel megakadályozta a víz keringését. Mivel megvolt ez a fotó, hát tudtuk, hová kell túrni a halomban. Igen ám, de amint ezt megszüntettük, nem sokra rá, újabb fennakadást észleltünk. Nem tudom, hogy azért-e mert a meleg víz kissé megpuhította a csövet, a lényeg az, hogy egy alkalommal sikerült elindítani a keringést kb. fél órára, sajnos utána újabb és újabb törések keletkeztek, amiknek felderítése és kijavítása már nagyobb munka lett volna, mint maga az építmény elkészítése (ráadásul az egyes ilyen szétszedéseknél a komposzt is kihűlt). Tehát a konklúzió az, hogy kb. 40 fokos volt a víz, ami kijött a csőből, de a csövek tapasztalat hiányából fakadó szerencsétlen elhelyezése, a komposzt rohamos tömörödése folytán megtörtek ezzel megakadályozták a keringetést. Jövőre már struktúrával rakjuk össze, és majd kiderül, hogy mennyit tanultunk a hibáinkból eddig.

A harmadik, amiről beszámolót ígértem, az az almaecet. Kölülbelül 3 hét kellett ahhoz, hogy  befejeződjön az erjedés. Nyilván azért tartott ennyi ideig, mert a napos novemberi napok nem kívánták a folyamatos fűtést (igazából csak 2-3 naponta gyújtottunk be), így nem serkentette semmilyen hő a folyamatot. Azt vettem észre, hogy a  csipkebogyós üveg (amiben mellesleg összben is több gyümölcs volt) sokkal gyorsabban erjedt, sokkal erősebb lett és csak annak a tetején találtam jelentős mennyiségű ecetkultúrát (amit természetesen kis üvegbe csomagoltam, hogy legközelebbre már legyen). Íme az üvegek szűrés után:

A bal oldalit egy héttel előbb szűrtem le, látszik, hogy annak már üledék van az alján. Állítólag egy hónap, míg letisztul. Várunk. Az illata és az íze mindenesetre nehezíti a várakozást :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése