2016. február 27., szombat

Egy hektáros öröklét

Egyszer olvastam valahol, hogy az orosz családok ingyen kapnak 1 ha földet használatra és mindaddig az övék maradhat, amíg ökológiai módon megművelik. Ha ez igaz, akkor nagyon messze van az itteni szemlélettől... Itt ugyanis keményen kell küzdeni...
Van a tanyánk mögött egy kicsit több, mint egy hektáros földdarab. Régen ez a tanyához tartozott, de amikor eladták az előző tulajnak magát a tanya-ingatlant, a földet nem adták vele, így különvált a sorsuk. Sokszor néztük az évek során, milyen jó is lenne az nekünk. Aztán amikor már nem csak leányálom volt a földvásárlás, beszéltünk a tulajdonossal, aki lehűtött minket, hogy jelenleg bérleti szerződése van rá, és ne is nagyon álmodozzunk, mert a gazda, aki bérli éppen azért bérli, hogy elővásárlási joga legyen. Ez volt két éve. Lelombozott, de nem adtuk fel, és szorgosan gyűjtöttük a pénzt. Abban reménykedtünk, hogy ha a mi szándékaink tiszták, hogy ha a Földnek, az emberiségnek, az Univerzumnak, vagy Istennek, és ki tudja még kinek, az válna az előnyére, hogy miénk legyen ez a föld, akkor kell, hogy kapjunk felső segítséget, kell, hogy a jó győzedelmeskedjen...

A gazda közben felvásárolta a környéket. Körülöttünk és távolabb is, minden földet megvett. Ez maradt a puzzle utolsó darabkája. Kínos ügy. Főleg, mert ősszel megvette a mellettünk lévő házat is, ő lesz tehát a szomszédunk. Az egyetlen...
Decemberben összeült a kupaktanács: a tulajdonos, a terjeszkedő gazda és mi. Mindenki jelezte a szándékait. Igen ám, de egy kis hiba csúszott a számításokba. Hiába tudta a mi leendő szomszédunk már évek óta, hogy 2015 december lesz a föld eladásának ideje, jobban belefolyt a terjeszkedésbe, mint ahogy azt szerette volna, és 2015 decemberében éppen üres pénztárcával állt a nagyvilágban. Azt javasolta, hogy várjunk. Ennyit neki nem ér. Értetlenül álltunk a dolog előtt, mert most mire is kell várni??? Arra, hogy neki legyen pénze??? Azt mondta, hogy nem mindenáron kell neki. Úgy döntöttünk, nem tökölünk tovább, és miután megalkudtunk a tulajdonossal, máris az ügyvédnél írtuk alá a papírokat és adtuk át a pénzt. Kezdődött az ideges malmozás időszaka. 60 nap... 60 kerek nap, amíg van ideje a gazdának vétózni az adásvételt.
Azért azt meg kell jegyezzem, hogy az ő viszonylagos nyugalmának az oka és a mi előnyünk, az éppen abban az ősi különbségben rejlik, ami miatt a "paraszt" szó negatív értelemben is használatos. Ti. mi utánaolvastunk és első kézből tájékozódtunk, a ő meg csak "hallotta"... Ezért derülhetett ki, hogy a mi gazdánk úgy tudja, meg azt hitte... (hogy nem adhatják el addig a dátumig a földet, míg tart a bérleti szerződése, vagy hogy mivel mi nem vagyunk őstermelők, nem vehetünk ekkora földet...stb.) Ezért ő meg volt nyugodva, és úgy gondolta, nem vagyunk neki ellenfelei az ügyben. Januárban aztán jött rá a hideg zuhany, a derült égből villámcsapás, amikor kiderült számára, hogy mi történt a háta mögött. A tulajdonossal (aki rokona), megszakított minden kapcsolatot és feldúlva háborgott, hogy nem vehettük volna meg, mert ő még akkor bérelte és egyébként is, hogy két ilyen városi kétbalkéz hogy vehet ekkora földet.
Az elkövetkezendő napokban nem állítom, hogy tövig rágtam  a körmöm. Megtettünk minden tőlünk telhetőt, a többit a felsőbb segítőinkre bíztuk. Nem volt bennünk akarás, tudtuk, hogy bármelyik pillanatban megsemmisülhet az adásvétel, ha a vetélytársunknak sikerül összeszedni a pénzt, elfogadtuk a helyzetet, és hittük, hogy ha úgy kell lennie, úgy lesz.

A 60 nap letelt. A gazda nem jelentkezett. Ez azt jelenti, hogy megszereztük az egy hektáros öröklétünket?! Jaj, Istenem, mit is vessek... :) Ez az 1-2 év még ilyen kérdésekkel telik, de a hosszútávú terv természetesen már régen él a fejünkben, ami majd ténylegesen, a mi és gyermekeink "öröklétét" biztosítja. Ez pedig az ERDŐKERT.

2016. február 23., kedd

Lámpabúra

Bizonyára már említettem, hogy van egy olyan elvem, hogy olyat nem veszek, amit én magam is elő tudok állítani. Nos, a lámpabúra nagyon sokáig nem tartozott ebbe a kategóriába, de mivel pénzünk sem igen volt rá az elején, a legtöbb égőnk búra nélkül mered a légtérbe.Aztán egy szép napon láttam egy búraötletet, amikor lufira tapétaragasztóval rátapaszt az ember horgolt terítőket, az másnapra kiköt, kiszúrja a lufit és kész az exkluzív  búra. Na ez nagyon megtetszett, de a kivitelezést megint évekig halogattam, mert hát sok idő a terítők meghorgolása. (Később ugyan láttam összevissza rátekert fonalas verziót is, de azt nem éreztem méltónak.... Hiába... a perfekcionizmus.)
Ezen a télen aztán áttörés következett a témában, mert a Pinteresten felfedeztem egy papírból font búrát. Belevetettem magam a témába és rengeteg videot találtam Elena csatornáján, amik között még éppen lámpabúra fonás is volt. Természetesen nem olyat csináltam, de nagyon sok ötletet és trükköt tudtam ellesni Elenától. Így készült el életem első műve, a konyhai csillárunk:



Ami igaz, az igaz, gyakorlat teszi a mestert, ez még egy erőteljesen béta verzió, a véglegesnek talán egy lakkréteg sem fog ártani, de most nagyon örülök, és egyből hozzá is kezdek a következőnek, mert még van ám meztelen égő, azaz gyakorlási lehetőség.

2016. február 21., vasárnap

Fekete arany

A komposztkazánokat egy éve raktuk össze. Gondoltuk, megnézzük mire haladt a
melegtermelésen túl.A halom perifériái nyilvánvalóan nem relevánsak, no de a belseje... a belseje az színarany komposzt:


És még  van egy jó hírem. Kezd eredménye lenni a sok éves komposztálási és trágyázási munkánknak. A gyéren termő  homoktalajunk látványos változásokon esett át, kezdve azzal, hogy megváltozott a gyomok összetétele. Ez nagyon fontos és biztató jelenség. A parlagfű már alig telepszik meg, a tarack is visszaszorult, ellenben van sok tyúkhúr, porcsin és egyéb bolyhos gyökerű gaz, ami egyértelműen bizonyítja a talaj típusának javulását (a tyúkhúr egyértelműen a tápdús talaj jele).  Most már sokkal jobban tartja a nedvességet és öntözni is könnyebb. Aki öntözött már homoktalajt, az ismeri azt a bosszantó tüneményt, amikor az öntözővizet eltaszítja magától a föld és egyszerűen lefolyik a célterületről. Na ez megszűnt!!! Ugyanakkor (vagy épp ezért), a növényeink is erősebbnek és ellenállóbbnak tűnnek. Vegyük pl. az uborkát. A korábbi években 1-2 hét termés után elvitte az uborka mozaik-vírus. Ez tavaly nem történt meg. Láttam ugyan rá utaló jeleket, készültem is a pusztulásra, de végül nem ment tönkre. Ugyanígy a lisztharmatot is láttam megjelenni egy-két növényen, de az sem harapódzott el, míg korábban ezek taroltak. Lehet, hogy igaza van Alwin Seifertnek (Kertészkedés "mérgek" nélkül szerzője), hogy minden a komposzton, tehát a talaj összetételén és tápanyagtartalmán múlik??? Szélsőségesen nem hiszek ebben, mert az is igaz, hogy tavaly az uborkát felfuttattam és csak alulról öntöztem. Ugyanígy a paradicsomot is. De az mindenképp igaz, hogy ugyanolyan száraz viszonyok mellett korábban sokkal többet kellett öntözni.


2016. február 18., csütörtök

Újra itt

Vizsgálódással, formálódással telt ez a tél. Megnéztünk más nézőpontokat, más küzdelmeket más életfilozófiákat. Hogy a gyakorlati életünkre ez milyen hatással lesz, azt a jövő dönti el. Erős az elhatározásom, hogy részletesebb legyek, mint eddig bármikor a számonkérhetőségért is.
Első lépésként elhatároztam, hogy havonta csinálok egy video körképet a konyhakertről. Ennek egyik célja, hogy a fényképek ügyes beállításaival ne tudjam elfedni a valós viszonyokat, a szégyenletes hanyagságaimat. Még sohasem volt szép, gazmentes konyhakertem, előre bocsátom, most sem lesz. De igyekszem, hogy a gaz kisebb legyen, mint a haszonnövény :)
Íme a februári körkép:

A tél folyamán a patkányinvázió nem csökkent, így mostanra a közel passzív szemlélőből átváltottunk aktív ellenséggé. A mostani fegyverünk a gipsszel kevert gabona. Eszik mint a cukrot, még a gipszet külön fel is nyalják, de a létszámon nem érzek jelentős változást. Ami mellettünk van, hogy a patkány döbbenetes módon reagál a stresszre. A férjem egyszer az élvefogóban talált két példányt betette a fürdőbe, hogy meg ne fázzanak (további tervei voltak velük :) ), de a nap végére egyszerűen a stresszbe beledöglöttek. A gipszes gabona mellett a másik, amit minden nap megteszünk, hogy a tyúkok ételét nem hagyjuk éjszakára bent, illetve kapával felkapáljuk a föld felszín közeli járataikat. A kutyánk nemigen hagyja őket megmozdulni azokon a helyeken, ahová  hozzáfér, de ez úgy tűnik, nem elég. Van, hogy egyszerre 8-at láttunk este, sötétedés után. A kisnyulakat mind elpusztítják, így nem nagyon eszünk már nyúlhúst, és miattuk nem lesz  az idén kacsánk sem. Azokat még nagyobb korukban is kivégzik :(

Mi történt még? Felnőttek az első saját költésű csirkéim, tojnak és máris gyűjtöm a tojást az ifjabb generáció keltetéséhez. A húsuk mennyei eledel... a hús színe olyan, mint a vadhús.
A libáim száma egy figyelmetlenség miatt erősen megcsappant. 7 libát fojtott le a véletlen éjjelre kint maradt komondor. Maradtak 5-en. Remélem, hogy van köztük gúnár!

Gyűjtjük az anyagot az aquaponiához. Már vannak IBC tartályok, és úgy tűnik hordókat is sikerül szerezni. Az üvegek a hét végén érkeznek. Innentől kezdve idő kérdése, hogy  megépüljön. Mivel nem elsősorban rajtam múlik, nem tudom, mikor valósul meg.

Elkészült az ecet. Mennyei lett.

Ötlet: hogyan lehet a kínai vacak hintaágy leszakadt ponyváját pótolni. Kényelmes lett :)

Készül a fóliasátor helye

Büszkeségeim

A vad kos szeretetre éhes :)

Kiszáradt és feltöltődött öntözőgödör

Kísérlet: lenolajas impregnálás. Majd beszámolok az eredményről.

Lámpabúrát szeretnék. Próbálkozok.