2016. február 27., szombat

Egy hektáros öröklét

Egyszer olvastam valahol, hogy az orosz családok ingyen kapnak 1 ha földet használatra és mindaddig az övék maradhat, amíg ökológiai módon megművelik. Ha ez igaz, akkor nagyon messze van az itteni szemlélettől... Itt ugyanis keményen kell küzdeni...
Van a tanyánk mögött egy kicsit több, mint egy hektáros földdarab. Régen ez a tanyához tartozott, de amikor eladták az előző tulajnak magát a tanya-ingatlant, a földet nem adták vele, így különvált a sorsuk. Sokszor néztük az évek során, milyen jó is lenne az nekünk. Aztán amikor már nem csak leányálom volt a földvásárlás, beszéltünk a tulajdonossal, aki lehűtött minket, hogy jelenleg bérleti szerződése van rá, és ne is nagyon álmodozzunk, mert a gazda, aki bérli éppen azért bérli, hogy elővásárlási joga legyen. Ez volt két éve. Lelombozott, de nem adtuk fel, és szorgosan gyűjtöttük a pénzt. Abban reménykedtünk, hogy ha a mi szándékaink tiszták, hogy ha a Földnek, az emberiségnek, az Univerzumnak, vagy Istennek, és ki tudja még kinek, az válna az előnyére, hogy miénk legyen ez a föld, akkor kell, hogy kapjunk felső segítséget, kell, hogy a jó győzedelmeskedjen...

A gazda közben felvásárolta a környéket. Körülöttünk és távolabb is, minden földet megvett. Ez maradt a puzzle utolsó darabkája. Kínos ügy. Főleg, mert ősszel megvette a mellettünk lévő házat is, ő lesz tehát a szomszédunk. Az egyetlen...
Decemberben összeült a kupaktanács: a tulajdonos, a terjeszkedő gazda és mi. Mindenki jelezte a szándékait. Igen ám, de egy kis hiba csúszott a számításokba. Hiába tudta a mi leendő szomszédunk már évek óta, hogy 2015 december lesz a föld eladásának ideje, jobban belefolyt a terjeszkedésbe, mint ahogy azt szerette volna, és 2015 decemberében éppen üres pénztárcával állt a nagyvilágban. Azt javasolta, hogy várjunk. Ennyit neki nem ér. Értetlenül álltunk a dolog előtt, mert most mire is kell várni??? Arra, hogy neki legyen pénze??? Azt mondta, hogy nem mindenáron kell neki. Úgy döntöttünk, nem tökölünk tovább, és miután megalkudtunk a tulajdonossal, máris az ügyvédnél írtuk alá a papírokat és adtuk át a pénzt. Kezdődött az ideges malmozás időszaka. 60 nap... 60 kerek nap, amíg van ideje a gazdának vétózni az adásvételt.
Azért azt meg kell jegyezzem, hogy az ő viszonylagos nyugalmának az oka és a mi előnyünk, az éppen abban az ősi különbségben rejlik, ami miatt a "paraszt" szó negatív értelemben is használatos. Ti. mi utánaolvastunk és első kézből tájékozódtunk, a ő meg csak "hallotta"... Ezért derülhetett ki, hogy a mi gazdánk úgy tudja, meg azt hitte... (hogy nem adhatják el addig a dátumig a földet, míg tart a bérleti szerződése, vagy hogy mivel mi nem vagyunk őstermelők, nem vehetünk ekkora földet...stb.) Ezért ő meg volt nyugodva, és úgy gondolta, nem vagyunk neki ellenfelei az ügyben. Januárban aztán jött rá a hideg zuhany, a derült égből villámcsapás, amikor kiderült számára, hogy mi történt a háta mögött. A tulajdonossal (aki rokona), megszakított minden kapcsolatot és feldúlva háborgott, hogy nem vehettük volna meg, mert ő még akkor bérelte és egyébként is, hogy két ilyen városi kétbalkéz hogy vehet ekkora földet.
Az elkövetkezendő napokban nem állítom, hogy tövig rágtam  a körmöm. Megtettünk minden tőlünk telhetőt, a többit a felsőbb segítőinkre bíztuk. Nem volt bennünk akarás, tudtuk, hogy bármelyik pillanatban megsemmisülhet az adásvétel, ha a vetélytársunknak sikerül összeszedni a pénzt, elfogadtuk a helyzetet, és hittük, hogy ha úgy kell lennie, úgy lesz.

A 60 nap letelt. A gazda nem jelentkezett. Ez azt jelenti, hogy megszereztük az egy hektáros öröklétünket?! Jaj, Istenem, mit is vessek... :) Ez az 1-2 év még ilyen kérdésekkel telik, de a hosszútávú terv természetesen már régen él a fejünkben, ami majd ténylegesen, a mi és gyermekeink "öröklétét" biztosítja. Ez pedig az ERDŐKERT.

4 megjegyzés:

  1. Gratulalok! Csak igy tovabb! Jo kis terv :)

    VálaszTörlés
  2. Tiszta szívből gratulálok! Olyan jó volt még olvasni is, nemhogy átélni.
    Ezen az oroszos hektàros sztorin mi is elég sokat szoktunk örülni és bànkódni. Örükni, hogy ők kapnak és bànkódni, mert mi is szeretnénk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát semmi sem tökéletes :) Ha ott laknánk és, mi is kapnánk, akkor meg talán az éghajlat miatt bánkódnánk :)

      Törlés