2016. május 21., szombat

Gyógynövényeim

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a gyógynövény arra való, hogy meggyógyítson, ha valami bajom van. Márpedig nekem sose volt semmi bajom, így nem is foglalkoztam sokat ezzel a témával. Persze  gyűjtöttem kamillát a gyulladt szemekre, meg cickafarkot a nehéz napokra, mentát és citromfüvet, bodzavirágot, mert finom, kakukkfüvet a köhögésre, zsályát a fertőtlenítésre, de ebben kb. ki is merült a gyógynövényekkel való foglalkozásom. Aztán - mint már említettem - a tavalyi gyógynövényismereti tanfolyam hatalmas áttörést jelentett. Megértettem azt, hogy a mai ember tápanyagban (vitaminban, ásványi anyagban, enzimben...stb.) szegény táplálkozása össze sem hasonlítható eleink tápanyagellátottságával. Van olyan étel (pl. burgonya), aminek az ásványianyag tartalma az ötvenes évekkben 100-szor magasabb volt, mint most az intenzív körülmények között termelt társaié. Nem véletlen az, hogy vitaminhiányos a nyugati civilizáció. Erre nagyon elmésen kitalálták, hogy akkor szedjünk vitamint. Én is szedtem... dobozszám faltam, de valami nem stimmelt. Éreztem, hogy ez így nem normális. A tavalyi tanfolyam arra világított rá, hogy a gyógynövényteákból - ha rendszeresen isszák  természetes formában kerül a szervezetbe az értékes alkotóelem. Itt persze nemcsak a vitaminra és az ásványi anyagra gondolok, hanem egy csomó más esszenciális összetevőre, amikre szüksége van a szervezetnek a normális működéshez, és amiket mesterségesen még senki nem gyárt, mert fel se fedezték a fontosságát. A természetet nem lehet utánozni.
Azóta gyűjtöm és iszom a mindenféle gyógyteát. És ilyenkor szezonban folyton szárad valahol valami. Most épp: diólevél, gémorr, citromfű, csalán, bodza, menta, galagonya virág, zeller (ez utóbbi házi vegeta alapanyag lesz). Szerintem próbáljátok ki ti is! :)


Egy kis ízelítő:
diólevél tartalmaz: 5% csersav, galluszsav, ellagsav, inozit, kevés illóolaj, juglon keserűanyag, juglandin alkaloida, színanyag (ezt használom fonalfestésre), kevés C-vatamin
gémorrfű: geraniin keserűanyag, 5% cseranyag, illóolaj, glikozád
csalán:glikozida, cseranyag, gyantaszerű anyag (csalánméreg), hangyasav, ecetsav, hisztamin, B- és C-vitamin, viasz, cukor, korofil, szerves savak, sárga színanyag, glükokinin (vércukorszintet csökkentő anyag), ásványi sók
galagonya virág: kratégusz szaponin, kratéguszlakton, szitoszterin, adenozin, kolin, acetilkolin, guanin, hiperozid flavon, kvercetin, aminok, vitexinramnozid glikozád, 0,15% illóolaj

Forrás: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények
A könyv elképesztően részletes és hasznos... 150 forintért vettem a vásárban :) Úgy látszik, más nem fedezte fel benne az értéket. Pedig 500 oldal tömény tudomány... Nem értem a mai ember ízlését. Bezzeg a képeskönyvek 3-4000-ért is fogynak a könyvesboltból. Utálom azokat a "szakkönnyveket", amikben 2 oldal kép után van 3 nagybetűtípusos sor használható infó. Na ez a könyv nem az.

2 megjegyzés:

  1. Nagyszerű írás! A fenyőrügy szirup folyamatban, csalánt kellene még gyorsan szednem. Ezzel kapcsolatban egy kérdés: csak a vadcsalán a jó? Nekem a "házi" vagy a nem vad változata nő a kertben, és onnan még tuti szedhetnék. Ez lenne az első, rá Gugliztam, de van, ahol az egyiket, máshol a másikat látom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Házi??? Van házi csalán is? Az milyen? Az is szúr? Az is nagy? Én ismerem a pirosló árvacsalánt, a fehér árvacsalánt, az apró csalánt, meg a nagy csalánt. Ezek közül esetleg valamelyik? :) Vagy linkelsz oldalt, ahol tudok róla olvasni?

      Törlés