2016. június 19., vasárnap

Alkotok, tehát vagyok

Nem ez az igaz út, tudom, de én így definiálom a létezésem (amíg tehetem). Tehát íme az elmúlt időszak tanulópénzei:
Ceruzatartó a szétszórt Művésznőnek
A ceruzatartót használt fénymásolópapírból készítettem Elena tanácsai alapján. Nem minden tanácsát fogadtam meg, pedig neki volt igaza :)


Férfiingből újrahasznosítva a Művésznőnek
A rövidnaci a Nagylánynak készült, de nem passzolt a méret. Sebaj, ezért jó, ha három különböző méretű lánya van valakinek: valakire csak jó lesz. Így is lett. Azonban a Művésznő nem mehet ki az utcára egy sima sortban, muszáj volt hímzést biggyeszteni rá. Hmm, látszik, hogy kijöttem a gyakorlatból (azzal biztatom magam, hogy csak Allah tökéletes*), de ez őt nem zavarta. Hordhatónak titulálta a göncöt.


Királyul sikerült az első rozmaringos szappanom
A rozmaringos szappan életem első szappanja, amiről már beszámoltam. Mostanra beért, nagyon tuti lett. Ezen felbuzdulva tegnap nekiálltam a régóta tervezgetett rózsás szappannak is. Csakhogy mire odaértem, hogy megvalósítsam, elnyílt a rózsa, a céklapor, amivel színezni akartam kifehéredett a lúg hatására és a szappan állaga sem lett jó. Rengeteget agyaltam, mit szúrhattam el, hisz az alap recept ugyanaz volt, mint a rozmaringosnál, de aztán egyszer csak bevillant, hogy mégsem. Az olíva olaj helyett napraforgó olajat tettem bele... Basszus ez ennyit számít. Már forró volt a turmixgép, amikor feladtam, hogy szappanosodni fog. Akkor kitaláltam, hogy főzöm. Ez hatott is, de az állaga nem az igazi.

... megintcsak Allah* jut eszembe...




 A két szappan között egyébként volt még egy próbálkozásom, mert azzal biztatott egy főzős recept, hogy az abból készült szappant már másnap lehet használni, így aztán nekiálltam főzni 1-2 órán keresztül egy hiper-szupernek ígérkező kozmetikumot. Csalódás lett a vége, mert közben elment a netem (banyek, sose szokott elmenni, csak éppen akkor és csak éppen annyi időre, míg a szappant főztem) és nem tudtam megnézni, mennyi folyadék kell bele, így érzésre öntöttem rá a vizet, ami azonban nem bizonyult jó ötletnek, mert a szappan még így egy hónap után is puha és az állaga sem kielégítő. Na sebaj, elhasználjuk, mert finom levendula illata van, így egyébként mindenki rajong érte.

*Még mielőtt valaki azt hinné, hogy áttértem más vallásra... csak az arab szőnyegszövőket idéztem.

Talán idevág

Azt álmodtam, hogy eljött a "világ vége". A városokban az utcákon megnyílt a föld. A házak frontoldalai elkezdtek süllyedni és félő volt, kinek a háza borul bele az utca közepén végighúzódó szakadékba. Ha egy egy szoba "felborult", senki sem foglalkozott már az ott felgyűlő anyagi javakkal, senkit nem érdekeltek a kacatok, mindenki az életét mentette... ha tudta. Én a szülői házamban (város) voltam a családommal. Jártunkban keltünkben úgy próbáltam szlalomozni a sok gyerekemmel, hogy senki ne csússzon bele a sáros, ingoványos kráterekbe. A házban látszott már, hogy reped meg a fal és a frontoldal ott is elindult lefelé. Amikor az egyik szoba felborult és én a gyerekeimet magam alá gyűrve próbáltam menteni, valahogy kikristályosodott, hogy az egyetlen hosszútávon biztonságos lakás a lakókocsi, mert azzal mindig biztonságos zónába lehet menni, ha elindul a földcsuszamlás. Ahogy elnéztem a szoba berendezését, bennem is letisztult, hogy ez mind felesleges, mert az életünk a legfontosabb. Ahogy arra rájöttem, hogy semmilyen holmira nincs szükségünk, elindultunk lakókocsit venni. Már akkor nem lehetett pénzért élelmiszert kapni, csakis csere alapon. Az élelmiszer lett a legértékesebb árucikk. Miután megvettük a lakókocsit, a férjem a vacsorához szerzett valami articsókát (nekünk mondhatni gazdag csere árukészletünk volt kézzel készített dolgok terén, így nem kellett tartanunk attól, hogy nem tudunk kaját szerezni), és elindultunk ki  a pusztába biztos helyet keresni. Meg is találtuk, így nyugodtan ébredtem :) Vajon mi lehet ennek a mondanivalója?

2016. június 14., kedd

Sóska és a többi

Elkezdődött a befőzési szezon is. Jártamban-keltemben a szétszóródott sóskamagokból kikelt növénykékről leszüreteltem a termést. Több, mint egy kiló lett és még a sóska ágyásokhoz hozzá se nyúltam!
Korábban már tettem említést a fagyasztónk véges méretéről, amin azonban nem kívánunk változtatni, mert mi lenne velünk a "Világ vége után", ha egy ilyen elektromos eszközre hagyatkoznánk az összes élelmiszertartalékunk tekintetében. Folyton keressük a megoldásokat.
Édesanyámtól örökölt sima szakácskönyv választ ad erre a kérdésemre is.

A sóskát megmosom, majd zsiradékon megpárolom. Vizet nem teszek hozzá. Nekem egyszerre a legnagyobb fazekamba se fért bele, de ahogy töppedt össze, szépen pakoltam rá a többit. Míg végül a nagy szatyor sóskából lett egy "kis lötyi" a fazék alján. Leturmixoltam és ezt még azonnal, forrón üvegekbe (kicsibe) töltöttem, télen ez lesz az alapja a mártásnak. Lefedtem fedővel és száraz dunsztba tettem. Másnap délután felpakoltam a kamrai polcra, ahol már figyel 20 üveg idei szamócalekvár és 16 üveg szamócalé.



Gyűlik a gyógynövény is: málnalevél, mogyorólevél, cickafark, pipacsszirom, margarétavirág, lándzsás útifű... amiket mostanság gyűjtöttünk.

A kertem jól alakul - még.... mert nincs kánikula és tudok kint dolgozni. Terem a borsó, málna, ribizli, meggy, cseresznye. Még rájárunk a hagymára is, de az már fejesedik. A retek kezd befulladni, mert ugye az a tipikus hónapos retek a meleg hatására nem nevel gumót inkább felmagzik. Próbálok szerezni nyári retket. A jégcsap retek szépen termett, de azt mindenki leszavazta. Nincs valami markáns íze, inkább vízízű.
Kertem két idei újdonsága a halványító zeller és az okra jól érzik magukat. (Lett volna még más is, de az nem érezte jól magát.) A kis paradicsomok már zöldellnek, a petrezselymet és a répát egyeljük  bele a levesbe és a bab is virágzásra áll.
Van még két érdekesség. Spanyolországból a valenciai füvészkertből hoztam a télen növénymagokat. El is vetettem őket a fóliába és kíváncsian vártam az eredményt. Sajnos a különleges makkokat kiette a patkány még kora tavasszal (egyszerűen lenyúlt és kiszedte, mintha pontosan tudta volna, hogy hol van. Csak a lyukakat találtam reggel), de két mag kikelt és elindult:



Nem tudom, mi lesz belőlük/velük, izgi lesz azonosítani is. (Ezen felbuzdulva most avokádót gyökereztetek)
Csináltam én már ilyet máskor is, akkor a Szarvasi Arborétumból hoztam magokat, abból is két fácska elindult:

 
Ezeknél nagyobb esély van arra, hogy egy kedves blogolvasó azonosítsa... :) Ráadásul arra is nagyobb esély van, hogy felnőjenek, hisz ezek a mi éghajlatunkról valók.