2016. június 19., vasárnap

Alkotok, tehát vagyok

Nem ez az igaz út, tudom, de én így definiálom a létezésem (amíg tehetem). Tehát íme az elmúlt időszak tanulópénzei:
Ceruzatartó a szétszórt Művésznőnek
A ceruzatartót használt fénymásolópapírból készítettem Elena tanácsai alapján. Nem minden tanácsát fogadtam meg, pedig neki volt igaza :)


Férfiingből újrahasznosítva a Művésznőnek
A rövidnaci a Nagylánynak készült, de nem passzolt a méret. Sebaj, ezért jó, ha három különböző méretű lánya van valakinek: valakire csak jó lesz. Így is lett. Azonban a Művésznő nem mehet ki az utcára egy sima sortban, muszáj volt hímzést biggyeszteni rá. Hmm, látszik, hogy kijöttem a gyakorlatból (azzal biztatom magam, hogy csak Allah tökéletes*), de ez őt nem zavarta. Hordhatónak titulálta a göncöt.


Királyul sikerült az első rozmaringos szappanom
A rozmaringos szappan életem első szappanja, amiről már beszámoltam. Mostanra beért, nagyon tuti lett. Ezen felbuzdulva tegnap nekiálltam a régóta tervezgetett rózsás szappannak is. Csakhogy mire odaértem, hogy megvalósítsam, elnyílt a rózsa, a céklapor, amivel színezni akartam kifehéredett a lúg hatására és a szappan állaga sem lett jó. Rengeteget agyaltam, mit szúrhattam el, hisz az alap recept ugyanaz volt, mint a rozmaringosnál, de aztán egyszer csak bevillant, hogy mégsem. Az olíva olaj helyett napraforgó olajat tettem bele... Basszus ez ennyit számít. Már forró volt a turmixgép, amikor feladtam, hogy szappanosodni fog. Akkor kitaláltam, hogy főzöm. Ez hatott is, de az állaga nem az igazi.

... megintcsak Allah* jut eszembe...




 A két szappan között egyébként volt még egy próbálkozásom, mert azzal biztatott egy főzős recept, hogy az abból készült szappant már másnap lehet használni, így aztán nekiálltam főzni 1-2 órán keresztül egy hiper-szupernek ígérkező kozmetikumot. Csalódás lett a vége, mert közben elment a netem (banyek, sose szokott elmenni, csak éppen akkor és csak éppen annyi időre, míg a szappant főztem) és nem tudtam megnézni, mennyi folyadék kell bele, így érzésre öntöttem rá a vizet, ami azonban nem bizonyult jó ötletnek, mert a szappan még így egy hónap után is puha és az állaga sem kielégítő. Na sebaj, elhasználjuk, mert finom levendula illata van, így egyébként mindenki rajong érte.

*Még mielőtt valaki azt hinné, hogy áttértem más vallásra... csak az arab szőnyegszövőket idéztem.

4 megjegyzés:

  1. Érzésre öntötted a vizet? :)
    A főzött szappannak nem lesz szebb állaga sosem. Ellenben, ha megfőzted 3-4 órán át, azt is használhatod rögtön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát volt valami ilyen a receptleírásban, hogy "ha nagyon kiszáradna, vízzel pótolom" a főzés során, ezért gondoltam, hogy nem kell olyan komolyan venni a pontos mennyiséget. :)

      Törlés
  2. A ceruzatartó nagyon jó!!!!

    VálaszTörlés