2016. július 11., hétfő

Esszük

Kerek cukkini, tök, petrezselyem, sárgarépa, pár szem paradicsom, zöldbab, cékla, retek ( találtam egész évben termeszthetőt! ), lila hagyma,vöröshagyma, sóska, mángold, bazsalikom, rozmaring, zsálya, őszibarack, nyári alma, fosóka szilva. Amit MÁR nem eszünk, mert elfogyott: málna, fekete ribizli, sárgabarack, meggy, cseresznye.

Bekukkinthattok a fedő alá is:




Babból már sikerült 13 üveggel befőzni is. A cékla - egy ilyen lábassal - kb. egy evés. Azt remélem, hogy ha beindul rendesen a paradicsom és a paprika szezon, akkor hagynak céklát befőzésre is. De most fedeztem fel, hogy most is lehet vetni, az őszre van kész, és akkor pont jó lesz télre elrakni. Én hülye, eddig mindig a tavaszit őrizgettem őszre , addigra meg megkeseredett. De az idén hedonisták vagyunk. Előbb eszünk, aztán a maradékot spájzoljuk.
A patkányinvázió megszüntetésének egyik üdvös velejárója, hogy végre megint van nyúlhús. Nagyon hiányzott már, mert ilyenkor nyáron az ember nem vág disznót, a csirkék még kicsik, a tyúkok tojnak rendesen, ezért sajnálnánk, így aztán az egyedüli húsforrásunk a nyúl. Most szerencsére újra van bőven. (Azért persze olykor még mindig pótolni kell bolti hússal a készletet, de közel sem olyan mértékben, mint mondjuk tavaly.)

Körömvirágkenőcs és szappan is készül az irgalmatlanul sok sziromból, amit folyamatosan takarítok be:


Szóval végre beindult az élet. Van mit enni, van mit csinálni, csak azok a fránya kézimunkák és varrományok ne lennének, amik folyton eltérítenek a helyes útról... :)

2016. július 8., péntek

Új varrományok

 Ez mondjuk nem varrás, de az anyagfelhasználás optimalizálására kiválóan alkalmas.Régóta szemezgetek két csík angin anyaggal, amit el se tudtam képzelni , mire használhatnék. Mígnem egy átszellemült pillanatomban megláttam az "ágyizét" - ahogy a lányaim nevezik. Régi típusú gyerekágyaink vannak, még az enyém volt, én kaptam óvodás koromban. Kicsit megviselődött a huzat:

Előtte...


Utána.



Azután a nyár nem  telhet kalap nélkül. Mostanra kinőtték az eddig használtat, ideje volt újat építeni. Épp csak próbaképp alkottam meg a lilát egy maradék ágyeműhuzatból, de a Művésznő már le se vette többet. Természetesen a kis Cserfesnek is ugyanolyan kellett, de abban kiegyeztünk, hogy legalább anyagában különbözzön.



Végül a nagylánynak készült egy térdnadrág a régóta pakolgatott lapszoknyámból. Pont nadrágnak lett megálmodva az anyag, a lapszoknya csak eltévelygés volt részéről :)



2016. július 6., szerda

Meglepetés


 Na mi az ott a zellerek között??? Bevallom, nekem is ki kellett ásnom a tövét (ahol a mag látszik), hogy megtudjam. Ez bizony egy avokádó facsemete... Ezek szerint nem az összeset ette ki a patkány.

Apropó patkány! Kb. egy hete nincs mozgás. Úgy tűnik mégiscsak a vegyszeres irtás volt a nyerő... Egy évig hadakoztam ellene, hittem, hogy kell legyen más út, de végül az győzött meg, hogy a vándorpatkány Amerikából került ide, ezért itt nincs ellensége, ami tizedelné. Sem a kutya, sem a macska, sem semmilyen emlős állat nem hajlandó megenni. Egyedül a ragadozó madarak között van olyan, ami nem veti meg a húsát. Hiába vártam hát, hogy majd a természet elvégzi az "irtást", ezzel csak időt adtam a szaporulat növekedésének, ami egy anya esetén átlagban 2 havonta 10 kispatkány. Ezt semmilyen természeti erő nem képes kordában tartani. Beláttam, hogy ez így nem mehet tovább, így bevásároltunk diszkrét patkányetető ládákból, ami csak kulccsal nyitható ezért nem fér hozzá semmi más állat, ember, csak a célállomány. Abba helyeztük ki a mérgeket, és láss csodát, egy héten belül dögszag kezdett terjengeni a kritikus helyeken. Aztán döggel is találkoztam. És mostanra az eddigi járataik, útvonalaik elhagyottnak tűnnek. Az este frissen elgereblyézett homokon reggelre végre nem azt látom, hogy megszámlálhatatlan kis lábnyom árulkodik az éjszakai életről... Ezt a csatát megnyertük, de tudom, hogy ősszel újra kezdődik... mert a lusta szomszéd kukoricát vetett és nemigen akaródzik neki általában, hogy időben learassa. Ez pedig megfelelő tápanyagforrásul szolgál a kóbor patkányoknak, akik aztán alkalmas helyet keresnek és nem is találhatnánk királyabb kecót, mint a mi portánk...

És hogy ne legyen vége a jó híreknek, mutatok egy-két szívemet melengető képet:




kerek cukkini

Végre - most először - virágokkal sikerült teletűzdelni a kertem


2016. július 4., hétfő

Mágikus szőlő

Említette egyszer a férjem, hogy egy éjszaka alatt rátekeredett a szőlő kacsa a talicskára, de ezt valahogy nem fogtam.
Aztán a 10 éves lányom jött elő azzal a "marhasággal", hogy amíg ő ült a fűben, a szőlő "átölelte" a nyakát. Gondoltam, hogy élénk a fantáziája.
Mindaddig ezt gondoltam, amíg egy kellemes estén nem ültem le a kerti padra élvezni az életet és nézegetni a világot. Megszemléltem többek között a mellettem elnyúló szőlőágat is, ezért állítom biztosan, hogy az az ág az ellenkező irányba kanyarodott. Aztán egy tíz perc-negyed óra elteltével egyszer csak azt vettem észre, hogy az ágat nem bírom eltolni magamtól. Egyszerűen rám szállt, mintha mágnesként vonzanám. Ekkor eszembe jutott, amit a lányom mondott és kezdett gyanús lenni, hogy neki se a fantáziája játszott.
Kerestem a neten erről valamit, de semmit nem találtam. Én így laikus aggyal azt gondolom, hogy a szőlő valamilyen elektromos hatásokat érzékelve keresi azt a hozzá legközelebb eső tárgyat, amibe belekapaszkodhat. Bámulatos.


2016. július 1., péntek

Június

Hihetetlen módon változott minden az elmúlt egy hónapban. Rá se ismertek a területekre, ha láttátok a múlt havi képeket/videot.

8 évvel ez előtt, amikor ideköltöztünk, már akkor szem előtt tartottuk, hogy olyan növényeket ültessünk, amik pont ezeket a körülményeket szeretik. Így választottuk be a homoktövist is. 8 éve istápolgatjuk, vettünk hozzá innen-onnan párt még, mert nem tudtuk hím-e vagy nőivarú a drágám, de semmi jele nem volt annak, hogy ez nem egy elvadult terméketlen bozót. Míg a héten megláttam:
Az első homoktövis termésünk.

Okra

Az első paprikánk (szentesi kosszarvú)

Az első paradicsomok

A télen Spanyolországban ettünk rengeteg sütőtököt. Az ízét össze se lehetett hasonlítani az ittenivel, mind kivétel nélkül mézédes volt. Gondoltam, hátha... ezért egy kis üvegnyi magot összegyűjtöttem, és tavasszal elvetettem. Sajnos leírást így nem kaptam hozzá, ezért nem kicsit lepődtem meg, amikor már mostanra elárasztotta a kertet kinőve a sorközt, kinőve az egész kertet. HATALMAS... és ez még csak a kezdet...

Tököcske
A libuskáim is nőnek, hihetetlen, hogy az előző híradáskor még szinte naposlibákat fényképeztem:

A leghátul lévő három a "kisliba"




 És akkor a körkép video:

Na meg a kukoricatábla. Ugye hihetetlen változáson ment át. A múlt hónapban még nem is látszott ki a földből a kukorica...