2017. június 19., hétfő

Reset

Olyan, mintha benyomtak volna egy reset gombot az életünk gépezetén. Minden más, mint a megszokott "beállításaim". Más a talaj, más az időjárás, másmilyenek az emberek, más a ház és mások a viszonyok.

Aki kertészkedett már tarackos homokon és azután belekóstolt a kötött fekete föld szépségeibe, az tudja, miről beszélek.
Aki lakott már összkomfortos házban és azután beköltözött egy teljes komfort nélkülibe, az is tudja, miről beszélek.
Aki majd' egy évtizedig egyedül küzdött az elemekkel az alföldi pusztaság közepén, aztán hirtelen a hegyek között rengeteg segítő szándékú ember között találja magát, talán az is megért ebből az egészből valamit.
Nos, itt vagyunk, élünk és virulunk. Amint a magyar hatóságoknak hivatalosan is bejelentettük távozásunkat, azonnal leszálltak rólunk. Családbarát ez a kormány... végül is...
Mostanra kezdem összeszedni magam a költözés után. Egy hete beüzemeltem a keltetőt 80 tojással. Szerencsére a kerti munkában sem vagyok magamra utalva, így amíg én kerestem a rev' pontot, addig kedves barátaink elindították a veteményezést. Most kezdek bekapcsolódni aktívan is a munkába. Minden gyom, minden kapavágás újdonság. Újdonság az is, hogy itt öntözés nélkül élnek a növények. Újdonság a sok vadállat, amik sokkal közelebb merészkednek az emberhez, mint otthon. Újdonság volt a géphez szokott kezemnek a kézi erővel való mosás, újdonság a gémeskút, a vízhordó kanna, a kinti budi, a lavórban mosdás, a bivalytej, a disznótartás, a tornác, a sparherdt és az "Én elmentem a vásárba fél pénzzel" kezdetű népdalt éneklő Mozgóbolt is... Végül, de nem utolsó sorban újdonság az a szeretet amivel körülvesznek itt, és életünk legnagyszerűbb újdonsága egy olyan család barátsága, akik hasonlóan gondolkoznak, mint mi.
Ezekről fogok mesélni a továbbiakban.
Köszönöm, hogy kitartottatok!

2 megjegyzés: