2017. július 13., csütörtök

Méhészet

Évek óta álmodozik a férjem a méhészkedésről, de soha nem vágott bele.
Aztán itt a Tiszteletes, akinek a házában lakunk, felajánlotta az ő használaton kívüli kaptárait, és mivel jó időben volt jó helyen, még egy méhrajt is befogott hozzá. Így esett, hogy méhészkedéshez fogtunk.
Nos, nem olyan egyszerű, mint amilyen egyszerűnek beállították a hazai méhészek. Kamu az, hogy csak pergetsz és nincs vele gond. Ellenben, hál' Istennek a férjem szeret velük bíbelődni, pedig szerintem csőstől szakadtak rá az előfordulható problémák.
Ilyen például a nyúlós költésrothadás, aminél otthon azonnali megsemmisítést írnak elő. Itt ezt gyógyítják és magunk vagyunk a tanui, meg is gyógyult a család. Aztán valamiért több anyabölcsőt húznak, amit folyton le kell szedegetni. Ennek az okát még keressük. Szerencsére a közvetlen szomszédunkban egy harmadik generációs méhész bácsi lakik ( mintha a sors mindent a kezünk alá adott volna azért, hogy most ezzel foglalkozzunk), és mivel a negyedik generációt már nem érdekli ez a téma, az öreg lelkesen magyaráz az uramnak fortélyokat, trükköket, hogy jól működjön az első próbálkozás ezzel a szakmával... ami lassan szenvedély lesz.
Keret, teli lárvákkal és léppel

Anyabölcső

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése