2017. július 11., kedd

Vadon

Magyarországon egy tanyán éltünk, távol a civilizációtól... de úgy tűnik, nem elég távol. Ott körbe a 7000 nm- es tanya körül intenzív termelésbe voltak fogva a földek. Ottlétünk 9 éve alatt már kezdett oázissá válni a birtokunk, de az mégse  vadon. Az állatok nem merészkedtek közel, még a tolvaj szarka is tartotta a távolságot.
Most beköltöztünk a székely falu közpotjába és azt érzem, mintha a biodiverzitás sűrűjébe csöppentem volna. Sokkal többféle rovar, madár és emlős vesz körül, mint otthon.
Rókát napi szinten látok. A veteményünket őrzi a nyúltól.☺Sokkal közelebbről szoktam látni fényes nappal, mint otthon valaha is. (Otthon egyszer láttam közelről: éjjel a szabad ég alatt aludtam és a ravaszdi a libáimat kerülgette 20 méterre tőlem.)
Vaddisznó otthon nem volt. Itt egy koszton vagyunk (túrja a krumplinkat). A gólya is sokkal közelebb merészkedik, és más a tápláléka is. Otthon be kellett érje a békával, egérrel. Itt megtudtam azt, hogy miért mondják azt, hogy a gólya hozza a kisbabát: azért mert olyan nagy jószágokkal repdes nem messze a fejem felett, hogy azok tényleg egy nagyobbfajta batyunak tűnnek.
A szarka is képes napi szinten elhordani a tojást a tyúkok alól. Az egerek pedig sokkal bátrabban közlekednek az ember közelében, mint odahaza.
Errefelé élnek még farkasok - bár azt eleddig nem láttam - és persze a kedvencem, a medve. Halljuk, hogy a faluban, hogy hol ide, hol oda nézett be az éjjel. Nagyon izgat a medve téma, így folyton figyelek, látok-e valamit. A minap aztán a veteményes felé vezető csapáson megláttam a nyomait. Teljesen egyértelmű mancsnyomok kapaszkodtak fel a patakmederből. Rájár a kukoricára és ugyanazt az ösvényt használjuk... Fura, de várom a találkozást...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése